Ha a tegnap délután valaki felhívott volna, és megkérdi, mit csinálok, akkor azt válaszoltam volna neki: Itt ne, károgok. Merthogy a szó szoros értelmében károgtam. De nem ezt válaszoltam, mert nem hívott senki. Sőt egyáltalán nem válaszoltam semmit, nagymamám is mindig mondja: Fiam, ha nem hívnak nem kell válaszolni.
Tehát károgtam, Budaházi Attila dramaturg egyik mesejátékában fog szerepelni a hangom, én leszek majd a Varjú hangja. Budaházi Attiláról annyit, hogy ilyen vicceket mesél:” Mi a közös a druzsbában s a tangában? Egy rossz mozdulat s elment az ujjad a pics@ba!” Amikor nem ezeket a vicceket meséli, akkor mesejátékokat talál ki és rendez gyerekeknek. Tehát sokoldalú.
Már látom keresztmamámék mennek az utcán Csíkban, látják a plakáton, hogy: Varjú hangja: Tóth Szabolcs. És akkor keresztmamám megkérdi kereszttatát: Hát nem építésznek tanult? Vajon mi történhetett?
Varjú rokonlélek amúgy Madárral. Egyforma a hangjuk, mindkettő szeret belekotyogni mások dolgába, és mindkettőnek amolyan “mitnézelmertleruglak” stílusa van. Ebben a mesejátékban a Varjú dolga, hogy jelzi az időt, annyit károg, ahány óra. Meg egyszer mondja azt is hogy köcsög. Ilyenek. Többet nem írok, mert a blogunkat látogató csíki elsősöknek akkor nem lesz ujdonság.

TSz

Elküldve: 2006. május 1., 7:31 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.