Van hátránya is annak, hogy nem mentem haza Csíkba, ugyanis megint magam kell kimossam a ruháimat. Csak az van, hogy Zsolt(lakótárs, haver) mosogépe nem emlékeztet mosógépre. Onnan tudtam, hogy mosógép, hogy bent van a fürdőszobában. Első fura dolog benne, hogy a lyuk, ahol be kell tenni a ruhákat, a tetején van. Azt hittem az elején, hogy fel van borulva a gép, megfordítottam, de így a gombok alul kerültek. Nem fértem hozzájuk. Amikor már hozzájuk fértem, akkor sem volt jobb, mert nem tudtam melyik mire való. Valamiért nincs tehetségem az ilyen technikai cuccokhoz. Eddig arra használtam, hogy rajta tartottam a törülközőmet. Otthon vagy anyum, vagy az öcsém mos, és eddig csak tizenvalahányszor magyarázták el nekem, hogyan kell kezelni, ami nekem édeskevés.
Egy kávéfőző használatára is több napig oktatott Orsi. Az sem egyszerű azért, hogy a papír hova kerül, meg vizet hová, meg ilyenek. Egy mosógép pedig mennyivel nagyobb egy kávéfőzőnél. Mindig hazavinni a szennyest, vagy kézzel mosni nem olyan buli. Úgyhogy ma délután újabb próbálkozást teszek elindítani a mosógépet. Az van, hogy láttam a lakótársaimat mosni vele, úgyhogy nem vigasztalhatom magam azzal, hogy el van romolva. Rettegj mosógép! Ma harc lesz!

TSz

Elküldve: 2005. november 23., 3:36 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.