Meghívtak Székelykeresztúrra – Szomszédnéni + Pofon 74 fellépés – nem is könnyű eljutni oda.

Vonatok.
Szénássyval és Istivel utazni nem rossz, mondhatni trendi, volt GPRS, akár e-mailt is nézhettünk volna mobilon, de csak vonatmenetrendet néztünk. Nem tudni, hogy TSznek és Csonginak volt-e GPRS a telefonján.
Medgyes környékén olyan egy mátrix „zsönöszekuám” támadt – nagyon lepattant gyártelep, tömbházak ablakok nélkül, ló a harmadik emeleten – arra gondoltam, hogy ha a világ tulajdonképpen egy mátrix, akkor Romániára ráférne egy patch.

Segesváron megálltunk sörözni (hivatalosan kávézni), imádom azt a várost, minden alkalommal, mikor átmegyünk a városon sörözünk (kávézunk) egyet a várban.
Észrevettétek, hogy a külföldi turistabuszokon kizárólag nyugdíjasok fizetnek be kirándulásokra. Én irtóznák részt venni egy ilyen kiránduláson, önkéntelenül mindig arra tippelgetnék magamban, hogy vajon melyik utastársam fog meghalni az utazás alatt. Hasonló érzés, mikor régifilmet nézek, néha bevillan, hogy ezek az emberek már mind halottak.

Segesváron 2 percenként jön egy kéregető a várban az asztalodhoz. Ritkán adok koldusoknak pénzt, TSz szintén – egyszer egy cigányasszony tíz percen át átkozta szegényt.

Segesváron elhatároztuk, hogy annak következtében, hogy oly kiemelt figyelem és gondoskodás kíséri a külföldi turistákat, ezentúl minden mondatunkat úgy kezdjük, hogy: Hello, we are from London, Paris and New York.

Héjjasfalván autót fertőtlenítenek madárinfluenza ellen, de a táskáinkban nyugodtan becsempészhettünk volna pár döglött madarat.

Székelykereszton az Ifjúsági Napokon vettünk részt. A szomszéd faluban a konkurrencia a Sóskúti Sörfesztivál – ki tudta előre, hogy ilyen vérre menő harc kellős közepébe kerülünk.

A legviccesebb a sóskúti sörfesztiválon, az hogy a plakát szerint fellép: „MC Body új arccal”. Vajon mi lett a régivel?

Egy Szomszédnéni humorest előtt mindig kinézem, hogy ki lesz a legkeményebb dió – egyszerű, ha őt meg tudod nevettetni, akkor mindenkit megtudsz. Jó játék.
Jó dolog ez a humorbiznisz, nagyságrendekkel jobb, mint egy madárinfluenza fertőtlenítő kommandóban dolgozni.

Ami meglepett – tudtuk, hogy a Szomszédnénivel nem lesz gond –, hogy a székelykeresztúti közönség sokkal nyitottabb egy olyan projektre, mint a Pofon 74, mint például a temesváriak.
Szegény keresztúriak annyira szenvedtek a Pofon számok alatt, de tűrték, fog összeszorítva – nem dobáltak meg, mint a temesváriak. Egyszer egy szervező finoman a tudomásunkra adta, hogy a szomszédokat zavarja a zaj. Megmondtuk neki, hogy ez nem zaj, ez zene. Ezen aztán ő is, és mi is röhögtünk.

Ma vasárnap, utolsó napom a TIFF-en, peace out.

Béfé::

Elküldve: 2006. június 11., 12:28 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.