Tulajdonképpen nem sok. Naponta bizonyos órákban a kastélyudvart és lovagtermet elárasztották turisták kommentekkel illetve önnön lényükkel. A közelükben ágálva ilyen és hasonló mondatokat lehetett elkapni: “Az ott egy lôrés, vagy egy bástyaszerü valami.” Egy muveszettoris srac meselte, hogy astak a kastely udvaran, es nehany evtizedes loszerszamok kerultek elo, kiraktak az udvarra, es meseltek a turistaknak, hogy azok kozepkori ekszerek. Elhittek, nem ugy mint a Csikdanfalvi kisiskolasok. Elveztem az utolso mondtat a sracnak, amit a turistakra hasznalt: “Elhitték a kicsi butak.”

Vasarnap ejjel 1 orako indultam haza egy gyorsvonattal. Egyszer arra ebredek, hogy all a vonat, kitekintek, latom a Csikszereda tablat, leugrom a vonatrol, de nem az allomas feloli reszen, hanem a masikon, mert az be volt valahogy lakatolva. Kabultan alldogaltam ott, vartam amig a vonat elmegy, atdocogok a sineken, intek az egyetlen embernek aki az allomason van. Az az ember volt, aki fel szokta emelni a tablat, hogy induljon a vonat. Es meg ez sem volt gyanus. Az volt egy kicsit gyanus, amikor ujra szemugyre vettem a tablat, es vegigolvastam: CSIKSZENTDOMOKOS. Tehat nem eleg, ha a vonatbol a tablanak csak az elso 5 betujet olvassuk el, es a tobbit odakepzeljuk. Legkozelebbi vonatig 5 oram van, tehat marad a stoppos valtozat. Elindultam ki a foutra anelkul hogy sejtettem volna, hogy itt meg nem ert veget pechsorozatom. Gyalogoltam vagy 20 percet, anelkul, hogy autot lattam volna. Ekkor erkeztem meg Csikszenttamasra, amelyrol tudni kell, hogy nem megy at rajta a fout, nincs vonatallomasa, felreeso kis hely. Visszagyalogoltam az allomasig, es a masik iranyba, sikeresen atkelve egy fureszgyar udvaran megtalaltam egy temeto tarsasagaban a foutat. Stoppoltam. Meg mindig stoppoltam. Meg mindig. Es akkor egyszercsak elment egy auto mellettem. Nem allt meg. A kovetkezo egy oraban ez meg negyszer ismetlodott meg. Az otodik auto muszaly lesz megalljon – gondoltam – mert ha nem, akkor…..akkor….es itt elakadtam. Nem tudtam akkor mi lesz, valoszinu tovabb stoppolok. Bedobtam egy cselt, amit akkor tanultam, amikor egy papnovendekkel utaztam . A kovetkezo autonal intettem egyet, majd imadkozo tartasba tettem a kezemet, majd megint stoppoltam. Bejott a dolog. Megallt a lada, tele egy skin-headdel es egy rocker gyerekkel, aki a róka és az alvás között volt. Oszinten orultem nekik. Megkerdeztek, hogy zavar-e igy maximumon a Karpatia kazetta. Dehogy zavart. Meg az sem zavart, amikor egy godor hatasara valahonnan sôr spriccolt az arcomba. Aztán egy adott percen alább hùzta a skin-head a zenét, és beszélgettünk: Hallottál Gyergyó mellett az EMI-táborról? Onnan jövünk. – nyitott témát a skin-head.
Hazaig diskuráltunk, kedves emberek voltak, hogy hazahoztak. Ha nincs EMI tábor, lehet még mindig ott állok Csìkszentdomokoson.

TSz

u.i: Csikban vagyok, ezert ekezetszegeny a bejegyzes mar megint.

Elküldve: 2006. augusztus 15., 2:26 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.