Mielőtt elkezdődött volna a kolozsvári Szabadság napilap közönségtalálkozója, amire meghívtak (gondolom, hogy legyen nevetés is a pakliban), szóval előtte valamennyivel ott ültem az utolsó sorokban, elkapni a közönség hangulatát. Ajánlom mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, jó megnézni, hogy kit fogsz majd szórakoztatni – kiszúrni, hogy kik lesznek a hangos nevetők, kacagók, mosolygók, somolygók, és ki az, aki a képes a legjobb poénokat is egy mosoly nélkül végigülni (ez például a román adminisztrátor szokott lenni). Ahogy ültem a közönségben, megszólított a mellettem ülő idősebb hölgy, mondta, hogy ő matematika tanárnő, látta a pofám az újságba, jött nevetni. Mesélte, hogy a Humorfesztiválon is volt, és nagyon élvezte, és lenne egy kérdése: a nyertesünk, Felméri Péter tényleg gyagya vagy csak játssza? Tényleg gyagya. –mondtam. Sejtettem. – válaszolt.
Aztán azt is mondta a matektanárnő, hogy ő olyan, hogy neki mondhatnak bármennyi viccet, ő nem jegyzi meg. Hozzátettem, hogy én is ugyanúgy vagyok a képletekkel.
Erre megérkezett Felméri Péter is, szóltam neki, hogy jöjjön nézze meg az új anyagomat, szakszóval „new material”.
Jól éreztem magam a fellépésen, a jelek szerint a közönség is. Legyen elég most ennyi, az új anyagokat majd az október 14-i kolozsvári Szomszédnéni premieren (még nincs címe az estnek) újra bemutatom.
Péterrel beszélgettem az est után is, lesz egy fellépése a gyergyói Ifjúsági Napokon szeptember 22-én, aki tudja, nézze meg. Ez a plakátja:

Az „Apanyelv” cuccom után történt még egy meglepő dolog velem. Egy idősebb nénike, mikor vége lett az estnek, megkérdezte, hogy megpuszilhat, mert jól szórakozott. És kaptam kettőt az arcomra. Namármost, Péter a gecó röhögött ekkor, mert mikor ő lépett föl a Szabadságnak megúszta puszi nélkül, de használjuk ezt az esetet figyelemfelkeltőnek.
Kedves csajok (fiatal lányok, nők), igazán tanulhatnátok a fenti esetből, és az idősebb generációhoz hasonlatosan, előadások után odajöhetnétek lesmárolni minket humoristákat, adhattok puszit, megmutathattok egy cicit akár, sőt akár szeretkezhettek is velünk a legközelebbi kocsma budijában.
Álljon ez itt tanulságul, most és mindörökké.

Béfé::

Elküldve: 2006. szeptember 15., 10:38 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.