A premier minden humorista életében vízválasztó. Ott dől el, hogy működik-e a poén vagy sem, hogy vicces-e a szituáció vagy sem, hogy jól fel lett építve a karakter vagy sem, otthonfelejtettük-e azt a kelléket, ami létfontosságú a harmadik jelenethez vagy sem?
*
Szeretem a premiereket, és mázlink volt, mert például tegnap is bemutattunk egy vadonatúj humorestet Kolozsváron: a „Székelyföldre székely ufót”. A teltházat sem utáljuk Téesszel, tegnap este is az volt. Már akkor kezdtem sejteni, hogy ez jó nap lesz, mikor megkaptam humorest előtt 3 dévédé Monty Python Repülő Cirkuszt, mer’ küldte OJD. Mer’ a Python jó.
*
Már nagyon sokadik alkalommal játszottunk együtt Felméri Péterrel színpadon, most is jó volt, ő kezdte a humorestünket azzal, hogy a Szomszédnéni semmi vicceset nem tudott kitalálni, ezért most ő kezdi a humorestet, de hogy a Szomszédnéniék ne érezzék rosszul magukat, az ő stand upja sem lesz vicces. De az övé is vicces lett.
*
Aztán színpadra léptünk mi: The Szomszédnéni, mindig eszembejut, hogy, de hülye név, és szinte lehetetlen vele csajozni. Blues Brothersre indítottunk, és a „Székelyföldre székely ufót” kiáltvánnyal folytattuk, ez azért született, hogy az ufók könnyebben beilleszkedhessenek Székelyföldre egy invázió után. Ebből az egyik pont például az, hogy: „Kocsmai verekedésekkor az ufónak szigorúan tilos lézert használnia.”
Legalábbis én így gondolom, hogy nem lenne szabad használni.
Ezután a mindenkori legstupidabb Illemkönyv bemutató következett, ilyenekkel, hogy hogyan viselkedjünk, ha egy madzagra erősített kő van nálunk.
„Tilos pofán dobni egy hölgyet, mégha az használja is azt a kifejezést, hogy: Az vesse rám az első követ…”
Aztán kis Ars Poétika, ahol véletlenül szinte minden rímelt, majd egy Fűrészes Bűvésztrükk, ahol TSz kiválasztott egy hölgyet a közönségből, én pedig egy fűrésszel kettévágtam. Na jó, nem vágtam ketté, most az egyszer megúszta a piszok, de legközelebb, ha meghívnak valahova, tutira kettévágok valakit.
A Ciszterciák Jelenetben egy mindeddig ismeretlen katolikus rendet játszunk, amelyik évente csak 2 szót szólhat. Így megy ez.
Aztán Téesz bemutatta, hogy ha ő miniszterelnök lenne, milyen megszorító csomagokat alkalmazna a nyelvtan területén, például egy csomó dolog helyett csak azt használnánk ezentúl, hogy: cucc.
Én Infóssá is átvedlettem, és bemutattam, hogy hogyan öltözködik és gondolkodik a programozó. Úgy tűnik elég jó lett a figura, kicsit sajnálom szegény programozókat, de megérdemlik, hogy kicsit röhögjünk rajtuk, ha már agyonkeresik magukat Kanadában.
Téesz eljátszott egy székelyföldi diákot, én pedig egy helyettesítő tanárt – „a gané”, mint szemléltető eszköz forradalmasítja az oktatási trendet, remélem.
Kevés Zsírleszívással folytattuk, de ezt a jelenetet látni kell.
Biztos veletek is történt olyan, hogy a magyarországi azt mondja, hogy neki is van egy ismerőse Erdélyben, nem ismerjük? Erre épült a Közös Ismerős jelenetünk.
Karmesterként is bemutatkoztam az este. Keringőt vezényeltem, a Dallas főcímét és bónuszként lelőttem Pavarottit.
Aztán basztattuk kicsit Vörösmartyt, de mi már csak ilyenek vagyunk.
Egy stupid entellektüel jelenettel zártunk, ahol mindent megkérdőjelezünk.
*
Ugye, hogy nézve sokkal jobb?
Mint olvasni róla?
Na?

Béfé::

Elküldve: 2006. október 16., 2:00 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.