Bereketült bejegyzés

A meghűlésnek, és a hang elváltozásának ezt az ízes kifejezését Sepsiszentgyörgyön hallottam. Ott készítettem a körkérdést is a Havi Agytakarítás novemberi adásához, nagyon jó lett szerintem, köszi Erikának, hogy elkísért.

Próbán többek között két brassói srác gityózott, szépen elgityózták, amit kellett, miután pedig végeztek, gondolta Budaházi, hogy megkéri őket szedjék össze a cuccokat, és jöhet a következő versenyző(merthogy a próbákat ő vezeti). Na ez úgy sikerült, hogy amikor lejárt a gityózás, mindenki tapsolt, és a legtermészetesebb hangnemben így szólt hozzájuk Budaházi: Szedjetek szét!

Hajni kitett magáért, és elnyerte tőlem a Médiabefutó2006 kérdése díjat, ott helyben gratuláltam is neki. Megkérdeztük – igen mindketten unszoltuk – az iménti két srácot, hogy van-e barátnőjük. “Nincs” – érkezett a válasz. Erre Hajni sietve feltette a díjnyertes kérdést: Hány nincs?
Egy angolul rappelő rapper Hajni kérésére lefordította a szövegét: Hát az álájén elmontam a nevemetö, asztán, hogy a hipphopszakmába milyen náhéz előretörülniö.
Kaptam cukorkát egy kőkemény rockertől, pedig nem ez az előítélet általában ha rockert látsz, hogy: naaa, megint idejön belémköt, és cukorkát ad.

Előadás után még most sem tudom, hogy miért ajánlotta a következő interjúkérdést Budaházi: Állj taótágast, lássuk úgy is hatóurát mutat a f@szod?
Bodor perrel fenyegetőzik, amiért megirtam egyel korábban, hogy be volt szarva. Ejnye be érzékeny mindenki erre a szar szóra:)
Hallottunk később, már Csíkban, egy mondást egy lábműtéten átesett lányra: Úgy jársz, hogy a kályha alatt a csibéket megtaposod.

Budaházi mesélt egy nemegészentisztakicsitbuggyant udvarhelyi bácsiról, aki a magyar hadsereg pártján állt, meggyőződése, hogy visszacsatolják még Erdélyt. Az ősszel, betakarítás után ahogy az lenni szokott, este meggyújtották a gazdák az üres parlagot, és széles csíkokban terjedt a tűz. Ez az öreg kiállt a tornácra, messzenézett, és csak ennyit mondott halkan, de nyomatékosan: Estére indultak meg.

Később a Csíki urbanisztikai hivatalnál rajzokat kértem a diplomamunkámhoz, és persze csak nekem lehet olyan pechem hogy belecseppenek egy meglepetésszülinapifelköszöntőizébe. “Gyere inkább ehhez az asztalhoz – Nem is, ott jó lesz? – Inkább odabent, ott elférsz – Maradj itt, leszedem a táskám – A papírokat félreveszem, és ide is ülhetsz – kérsz kekszet? – Kólát? ” – Nos ezeket a mondatokat egymásután hallottam, mind különböző személyektől. Nagyon nehezen kezdődik ez a diplomamunka.

A vámpíros jelenetem csak egyszer rontottam el.

TSz

Megjegyzések lezárva.