Hosszú hétvége, kezdem a közepével, kiemelek egy teljesen irreleváns momentumot a szombati és a vasárnapi fellépéseink idejéről.
Van két intercity, mindkettő reggel hat körül indul, az egyik Szebenből, a másik Temesvárról. Az egyiken én, a másikon TSz. Jövünk vissza Kolozsvárra, mert este a „Derék Veréb Kommandó”. Megkérdi valaki tőlem a vonaton, hogy hova kell utaznom ilyen kora reggel vasárnap? Mondom neki, hogy munkába. Mondja, hogy szar. Mondom, hogy egyáltalán nem…

Egy nappal korábban Szebenben léptem Felméri Péterrel, TSz Temesváron. Arról, hogy mi történt Temesváron, arról nem sokat tudok, TSz mondott valami olyat, hogy tele volt rockerekkel.
Szeben viszont hivatalosan a kedvenc városom lett. Eddig Udvarhely volt, most az visszacsúszott a második helyre.
Kicsit göröngyösen indult a Szeben élményünk, mert valamilyen oknál fogva, érkezés után becsöppentünk egy dévédénézésbe, ahol Wittner Mária 2001-es beszédét játszották, ahol a nő erkölcsi hulláknak nyilvánítja az MSZPseket. Ezután adtam egy apró tanácsot Felmérinek (szoktam neki apró tanácsokat adni, mert ő most kezdi a businesst), azt mondtam neki, hogy politikusok ezt mondhatják, de humoristák soha, mert hülyén mutatna, ha úgy kezdődne egy humorest, hogy a humorista erkölcsi hulláknak nyilvánítja a közönséget.
Megnéztük a várost, kaptunk magunk mellé a nagyonkedves szervezőktől két nagyonkedves guide-ot, akik megmutatták nekünk a legenda-pletya-bulvár Szebent. Szóval nem olyanok voltak, hogy ezt ki építette, ezt ki rombolta, ezt ki festette, hanem, hogy ez az a hely, ahol Mária Terézia bevállalta leszbikus hajlamait is, meg tudjuk-e G.L., kinek a törvénytelen fia, és, hogy a város egyik legszebb Panziója a középkorban bordélyház volt, de szerintem most is az. Felvittek az evangélikus templom tornyába, ott dolgozik Gyula bácsi, a harangozó, vagy ahogy a barátok becézik Quasi, meg van egy nagyon profi sírkamra, amelyik tele van vigyorgó csontvázakkal, aki tartanak egy feliratot, azzal a szöveggel, hogy „Ma én, holnap te”, aztán megnéztük, hogy merre voltak az akasztások, a kalodák és hol égették meg a csajokat a máglyán.
Az esti cucc benne van kedvenc színpadélményeim között. Nagyon jó Felmérivel játszani, még lesz sok Szomszédnéni – Felméri közös munka. Ez volt az első szebeni fellépésünk, legközelebb augusztusban megyünk, mert akkor Szeben az Európai Unió fővárosa lesz, és benne vagyunk a programsorozatban.

Egy nappal később Kolozsvár, bemutattuk az elmúlt évekből a kedvenc abszurd jeleneteinket. Szoktunk olyan mixeket csinálni, hogy a legjobb jelenetek, a legnagyobb közönségsikerek – most két feltételt szabtunk, először is, csak olyan jeleneteket játszunk, amelyek a mi kedvenceink, és csak abszurd jeleneteket. Szerencsére a mi közönségünk intelligens, és szereti ezt a humort, hála istennek nem élünk Kazahsztánban. (Megvan valakinek Kolozsváron Borát? Megnézném.)
Jó volt az este.
Több volt, mint munka.
Szerencsére a mikrofon a munkaeszközöm. Nem dolgozom egy téglagyárban. Pedig nem is biztos hogy unnám a téglagyárban. És mindenképp egy építő jellegű élmény lenne a számomra.

Béfé::

Elküldve: 2006. november 20., 11:39 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.