Világbéka turné reload. Reggel Nagybányán ébredünk. Megint megpróbájuk elhagyni a várost, de ahogy Sali vezet, tudjuk, hogy ez megint órák kérdése lesz. Legutóbb Szatmárnémetit például kétszer körbejártuk, utána beláttuk, hogy ez nem egy könnyű feladat, ezért ebédeltünk egyet, s harmadjára is megpróbáltuk megtalálni a kivezető utat – ekkor sikerült is. Nagybányát sem könnyű elhagyni, sehol sincs kitéve egy Zilah felé vezető tábla. Más táblák azért akadnak. Most pedig objektív kommentárok következnek a Zilah – stációról.

A képen látható ember haza akarja vinni ezt a táblát ajándékba a kisfiának, hogy legyen mivel játszon:

Útban Zilah fele egy ukrán rádiót hallgatunk az autóban, amelyik olyan klasszikus ukrán együttesek zenéit játssza, mint a Pet Shop Boys vagy a Beatles.

Cselesen nézek a közönségre, és ebből már tudják,hogy következik egy 45 perces stand up comedy (TSz csütörtökön nem lépett fel, mert le kellett adnia Kolozsváron az államvizsgája előzetesét) :

A nevetésen túl, a képen látható egyik csaj azt utánozza, hogy miként csinál az oroszlán:

A műsor után két lány odajön, hogy dedikáljam nekik az Erdélyi Ki Kicsoda egy -egy példányát, amit a sorsoláson nyertek. Mondtam nekik, hogy azt nem én írtam, mondták, hogy nem baj, tehát dedikáltam nekik. Nekem is van dedikált könyvem Galla Miklóstól és Dolák-Saly Róberttől. Meg mondjuk Demeter Szilárdtól, de ő nem humorista, hanem férj.

Ezt írtam a könyvbe:

Utólag elgondolkodtam, hogy szeretnék-e valaha bekerülni az Erdélyi Ki Kicsodába, aztán megtudtam, hogy kell fizetni azért, hogy bekerülj, úgyhogy frászt szeretnék bekerülni. Megnéztem, szakmák szerint is csoportosítva vannak: egyetlen humorista van benne és körülbelül 1200 tanár. No komment.

Béfé::

PÉNTEKEN KoLoZSVáR
2007, március 23, 14:00 – Apáczai Csere János Líceum, díszterem

UPDATE: Elfelejtettem eddig megírni, de Nagyváradon humorest után felkértek minket, mint humoristákat az Irodalmi Kreativitási Verseny (IKV) zsűrijébe. Így vasárnap az lesz a dolgunk, hogy átolvasunk egy zsák pályamunkát, és egytől tízig osztályozzuk őket. Mondjuk elég ambivalens helyzet, hogy én minden évben szerettem volna pályázni erre a versenyre, de a magyartanárnőm mindig eltanácsolt ettől – s most benne leszek a zsűriben. Remélem a magyartanárnőm most valahol szörnyen ideges.

Elküldve: 2007. március 22., 11:45 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.