B’ESTIVÁL, Bukarest
A költői kérdés
Milyen az, amikor három amcsi: a popsztár Pink, az old school rocker Alice Cooper és a sokk-sztár Marilyn Manson is az európai Eurythmics „Sweet dreams” pop-dance dalára indul be?

Út
Gyorsvonat. Három süketnémával utazunk a fülkében. Mindhármuk kézjelekkel kommunikál, az egyik közülük azzal poénkodik, már amennyire ki tudom venni a kézjelekből, hogy le fogja oltani a villanyt, aztán minden beszélgetésnek annyi.

Bukarest
Negro fogad. Negro szereti, ha simogatják a hátát. Negro macska.

Helyszín
1 Romexpo parkoló, 2 nagyszínpad, 3 napos fesztivál. Nem feeling fesztivál, mint a Félsziget, hanem pörgő világsztár-zuhany: Faithless, Hooverphonic, Orbital, Zdob si Zdub, Morcheeba, Suie Paparude, Alice Cooper, Pink, Reamonn, Kasabian, Marilyn Manson, Wu Tang Clan, Neo és még folyathatnám. Olyan sztárdömping, hogy néha olyanokat mondunk, hogy a „Morcheeba végéről inkább elhúzok venni egy sört, vagy azért a Faithless messze jobb, mint ez az uncsi Pink”.

Hooverphonic a B’Estivalon:

(Az anyagban szereplő fotók a B’Estivalon készültek.)

„Multumesc” és „Va iubesc” – intenzív román nyelvtanfolyamon a világsztárok
„Hello Budapest” – köszönti a bukaresti Romexpo parkolójában megszervezett fesztiválra összegyűlt tömeget a Morcheeba énekese, szerencsétlenségére, mert a fiúk többet nem is adnak neki konferanszié szerepet. Mindenesetre jó, hogy nem a videóklipekből megismert Morcheebás fekete souléneksnő, Skye Edwards bakizik, hanem egy új csaj. A csapat új felállásban, két új énekesnővel koncertezik – saját bevallásuk szerint két éve először. Valahogy az az érzése az embernek, hogy ez a két új énekesnő nem teszi ki a régit, de nem újdonság ez az érzés – éreztünk már ilyet az Anima Sound Sistemnél – ahol azért nem mindegy, hogy ki ajánlja, hogy csinálj gyermeket: Juci vagy az új rasztás hip-hopper.

Morcheeba szinte 90 percen át nyomta a soul-jam trip-hop és elektronikus zenéjének a mixturáját, zenekar és djpult tökéletes harmóniájában – persze a világslágerüket hagyva utolsónak – elvégre is Rome wasn’t built in a day. Közben elmegyek 3 lejes Heineken sörért, meg aztán egyébként is rögtön kezdődik a Faithless.

Yonderboyék angolul beszélnek, de néha megköszönik magyarul is a tapsot. Reamonn és Alice Coopernek a koncert rutinjába még az is belefért, hogy román zászlót lengessenek.
A Supergirl-es Reamonn elmondja, hogy a felesége román. Ezért.

Faithless: koncert az ortodox egyház támogatása nélkül
És egyébként is milyen dolog az, hogy god is a DJ? Faithless koncert előtt megfordult a fejünkben, hogy a fesztivál VIP részlegében biztos nem fogunk találkozni Gigi Becalival, mert milyen az, hogy ő egy olyan előadóra jöjjön, aki hitetlen. Szerencsére még az sem valószínű, hogy vasárnapra beugorjon a Marilyn Manson koncertre, noha az a srác tényleg és nagyon erősen hisz valamiben, sőt ebből világkarriert is csinált.

Faithless:

A „közönség reakciója” – „saját ízlés” duális mérlegelési rendszer alapján a Faithless koncert volt a fesztivál legerősebb élménye. Lehetetlen bármilyen műfajban visszaadni azt az élmény, amikor egy húszezres tömeg egyszerre, egy ritmusra ugrik fel és zuhan vissza a God is a DJ számra. De ugyanazon az elv alapján manifesztálódunk az Insomniara, a Salva Mea vagy a Weapons of Mass Destructionra is, amely alatt a színpadtól valamivel távolabb valaki egy rendkívül látványos tűzijátékot időzített – meggyőződésem szerint teljesen véletlenül. Faithlessig minden együttes lenyomta azt a szerződésben meghatározott egy – egy és fél órát és annyi.

A Faithless koncert volt az első, ahol miután a zenekar lement a színpadról, s a kivetítőkön megjelent, hogy Next on Stage: Orbital – nos, hogy is mondjam kitört a: vissza. Így tudtam meg, hogy románul a „Vissza” az az, hogy „ We want more”. Maxi Jazz, Sister Bliss és a többiek pedig visszajöttek, és folytatták. Szinte 2 órás show a Faithlesstől, immár harmadik alkalommal Bukarestben.

Pink – aki kihasználja a színpad minden négyzetméterét
Ambivalens érzés azt hallani a színpadon egy énekesnőtől, hogy „I’m not here for your entertainment” – de Pinktől ez normális. Pink, aki azzal lett világklasszis, hogy elkezdte cseszegetni a Barbie típusú csinibabákat, s mindezt úgy, hogy közben hangja is van hozzá. Valahogy látszott rajta, hogy nagyon élvez olyanokat énekelni, hogy „damn Britney Spears, she’s so crazy”, és a közönség ezt értékelte is.

Pink:

Ő a bunyós csinibaba, aki amennyire bunyós, annyira apró: magas sarkú csizmában és taréjos punkfrizurában se lehet több 1 méter 60-nál. Pinket lábujjhegyen kell nézni. Volt „Missundaztood”, „Stupid Girls”, „Trouble”, továbbá elénekelte a refrént a „Sweet dreams” című dalból is, mire kicsit aggódni kezdtünk, hogy nehogy lelője a másnapi poént azzal, hogy elénekli Marilyn Manson repertoárját is. Utolsó száma a „Get the party started”, amivel vége lett a bulinak.

Bukaresti közlekedés
Az nem úgy működik, hogy beülsz a szabadon álló taxiba. Először megmondod neki, hogy hova mennél. Ekkor elképzelhető, hogy szemberöhög, azt mondja, hogy ő már 4 éve nem járt arra vagy nincs kedve. Ha azt mondja elvisz, akkor megmondja, hogy mennyibe fog kerülni. Körülbelül annyiba, mint a gyorsvonat ára vissza Kolozsvárra. Bukarest után a kolozsvári cápataxisok ártatlan báránynak tünnek.
De vissza a koncertekhez.

Wu Tang Clan és a Alice-Marlyn duett
Wu Tangékat összerakták Marlyn Mansonnal és Alice Cooperrel a B’Estival utolsó napján, hip-hop találkozik a rockkal, fekete a fehérrel – pepita nap.

Wu Tang Clan:

Kezdem a WU Tang Clannel. Ők az az underground és mainstream között egyensúlyozó hip-hop csapat, akik anélkül lettek híresek, hogy Jennifer Lopezzel vagy Mariah Careyvel kellett volna duettet énekeljenek. Sok helyről ismerhetjük a csapattagokat – RZA például rajta van a Kill Bill soundtracken, Gostface Killahnak és Method Mannek pedig zenecsatornás klipjeik is vannak. Method Man volt a legemberközelibb előadó, kétszer is beugrott a színpadból a tömegbe – kíváncsi vagyok, hogy mikor jelennek meg a You Tube-on videók azzal, hogy előtte viselt órát, utána meg nem. A közönségben, tőlünk nem sokkal távolabb a Parazitii és Suie Paparude.

Közben a másik színpadon kifeszítik Alice Cooper óriásbannerét, és kezdik elhelyezni a kellékeket az esti showhoz. A fesztivál hivatalos sajtóközleményében olvasom, hogy a fellépők nagyrészt gyümölcsöket, zöldségeket, vegetáriánus ételeket kértek koncert előttre.

Azért kíváncsi lennék, hogy Alice Cooper nem igényelt-e három fehér galambot, hogy legyen minek elharapja a nyakát a színpadon, csak aztán ez valahogy nem jött össze – rosszul dolgoztak a cateringesek.

Alice Cooper:

Alice Cooper remekül megkomponált showt nyomott le, már-már történeti-rockoperisztikus fonala is volt – láthattunk hűtlen feleség halálra verést, gyerekgyilkosságot, őrületet –, gondolom, ezek a rockbusinessben hagyományos show-elemek, soha nem hiányozhatnak. Viszont fellépő még nem hagyta el úgy a színpadot, hogy betolnak egy óriási akasztófát, felakasztják, majd kitolják. Az Alice Cooper énekese szerencsére túlélte, és a visszára még meghallgathattuk tőle a Poisont. Egy piros-sárga-kék zászlóval tért vissza, és arra kérte a közönséget, hogy válasszák meg államelnöknek.

Marlyn Manson:

A B’Estival alatti koncertek közül Marilyn Mansonra gyűltek be a legtöbben, lehettek 15-20 ezren, nagy ötlet ez az „én vagyok az antikrisztus” imidzs. Marilyn Manson hozta a formáját, erős volt, dinamikus és dark, de a legnagyobb dobása a koncerten – túl az olyan számokon, mint a „Rock is dead” vagy „mObscene” –, mikor megjelent együtt Alice Cooperrel a színpadon, és duettben énekelték el a „Sweet dreams”-et. Ezáltal ez a szám lett a fesztivál legjátszottabb zenei produkciója.
Ez volt a B’Estival. Mikor nem zavar a bőség zavara.

Béfé::

Elküldve: 2007. július 4., 12:55 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.