Eforie Sud és Eforie Nord között van egy rácsos kerìtéssel körbezárt terület, ahol még nem történt meg a rendszerváltás. Gondosan rendezetlen bozót takarja szinte minden oldalról, elôtte egy négysávos ùt, ahol senki nem fog lassìtani csak azért, hogy elolvassa a baljós “Autoritatea Nationala a Tinerilor” feliratot. A bejáratnál csak azon csodálkozol, hogy hol késik Scully meg Mulder ügynök, fejtsék már meg ennek a tér-és idôkontinuumban képzôdött résnek rejtélyes körülményeit.

Érkezés
Hogy mi kik vagyunk? Rövid magyarázkodás, ôk ilyesmirôl nem hallottak. Valahogyan kiderül, hogy mi vagyunk a Tinere Talente (Bìrtam Pityut a Kipproject-bôl a maga 30 évével: sunt in grupul Tinere Talente). Enyhe mosolyok, pìr, készìtünk egy listát golyóstollal, hogy kik vagyunk, attól kezdve az a hivatalos nyilvántartás. Személyi, ilyesmi nem kellett az egész táborban. Orvosi vizsga, kellemes csaj megnézett a hasunkból egy részletet, tetükeresés, ennyi, tünés.

Étkezés
Kérdeztem, hogy mikor kapunk kajajegyet, mert már éhesek vagyunk. Azt mondták, nem kapunk. Miért nem kapunk? Mert nincsenek. Elfogytak? Nem, nincsenek kajajegyek. És akkor hogy eszünk? Ott fent a kantinban, jött a válasz. Kicsit gyanùs volt, de bementünk a kantinba, ott volt az étel az asztalon, egyhez leültünk, és megettük. Nahát, ezt lehet ilyen egyszerüen is? Elszoktam a nyáron attól, hogy kajajegy nélkül is lehet enni.

Biztonság
Az elsô szoba (5 ágyas) nem volt jó, mert a csaj kezében lévô kulcscsomóból egyik sem talált a zárba. Amùgy ilyen sima kapukulcsok voltak, szemre teljesen egyformák, mint utóbb kiderült, nem csak szemre. Atmentünk egy másik szobába, na ott a kulcs talált a zárba, nagyszerüen zárt ki-be, az egyetlen gond az volt, hogy az ajtónak az a része, ahol meg kell akadjon a zár nyelve, hiányzott. Na ez jó lesz, mondta a csaj. Majd küld valakit, aki megjavìtja a zárat, addig ebédeljünk. Jó. Amikor visszajöttünk Fegyver kinyitotta az ajtót. Igaz, hogy amint nyitotta ki, megakadt egy kicsit, de aztán simán kinyìlt. Kiderült, hogy azért akadt meg egy kicsit, mert már meg volt javìtva, és be volt zárva. Na de sebaj, egy igazi székelynél mindig van kulcs, ìgy egy kulcs segìtségével megjavìtottuk annyira, hogy amikor be volt zárva, nem szabadott nagyon megnyomni. Késôbb, akinél nem volt kulcs, kölcsönkérte a szomszédokét.

Szabadság
Tìz elôtt a létesìtménybe vissza kell térni, ha netalán kimegyünk képeslapot küldeni az otthoniaknak. És ez nem volt vicc. Elsô este még kis magyarázkodás, személyi adatok, ilyesmi, na jó, kiengedtek. Késôbb felfedeztünk egy hátsó kaput, ami mindig nyitva volt.

Szaniter
Valamikor talán napközipláza lehetett itt, ugyanis a pisilôk nagyjából a bokánknál kezdôdtek, és lábszárközép magasságban végzôdtek. Akárhol megálltál, tudtál pisilni bármelyikbe a három közül. Nem hiszem hogy látok még egyszer az életben egy százkilós férfit, aki félguggolásba ereszkedve próbál beletalálni valamelyik csészébe. Voltak olyanok a csapatban, akiknek eleve kizárt volt, hogy a WC-t használják, ugyanis miután becsuktad az ajtót, a wc-csészé és az ajtó között kb. 20 centi maradt. Volt olyan megoldás például, hogy amint bementél, ùgy lovaglóülésben ráültél a wc-re.
Fogmosásnál a tükörben a hasadat láttad.
Zuhanyozni ùgy mentél, hogy megnézted, áll-e egy lány a zuhanyzóterem elôtt, aki vigyáz a többiek intimitására, ugyanis nem volt külön fiu meg lány-zuhi. Ugyanìgy a zuhanyzóban nem volt külön hideg meg meleg csap sem. Egyetlen piros csap volt, Fegyver megfejtette: hajdanán abból csak hideg vìz folyt, de most hogy EU-ba léptünk, és már jól élünk, csak tûzforró folyik.

Az egészben a csùcs az volt, amikor utolsó elôtti reggelen, korán, bejön két alak a szobába, felkölt, és megkérdi, ki a csoportvezetô. Termetre, s tekintélyre talán Kicsipásztit illette volna meg ez a tiszt, de ô éppen nem volt sehol. Na baszki, ki a csoportvezetônk? Hát mondom a csajnak, hogy akit akar, nagyjából bármelyikünk lehet, akár én is. Na jó, akkor én vagyok, odahozta azt a listát, amit elsô nap ìrtunk golyóstollal, az én nevem mellé odaìrta, hogy “cadru didactic” és én aláìrtam.

TSz

Elküldve: 2007. szeptember 7., 8:48 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.