«
»

Personal Pindur Pandur

A hétvégén a Szomszédnéni fellépett a nagybányai Főtér Fesztiválon. Ebben eddig még semmi különleges nincs. Sokkal különlegesebb az ezt követő, önmagammal folytatott lelki küzdelem, aminek origója, hogy akartam venni valamit magamnak, ami Nagybányára emlékeztessen.
De mit?
Órákon át töprengtem, hogy egy nonfiguratív gesztenyeszobor lenne az ideális mementó, esetleg a város monográfiája díszkötésben vagy egy helyi művész tornyot ábrázoló fametsztete? Végül döntöttem. A képen látható, hogy mi az, ami engem örökkön öröké Nagybányára emlékeztet majd:

pindur pandur

Többé sohasem kell félnem Mojo Jojotól.
Béfé::

Elküldve: 2007. szeptember 24., 3:12 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.

5 válasz: “Personal Pindur Pandur”

  1. csempepempe
    2007. szeptember 24., 7:01 pm

    el sem hinned hany pindur pandur rajongo van nagybanyan :-D

  2. feketefene
    2007. szeptember 26., 10:03 am

    …szerintem nagyon találtok ti ketten…

    :P

  3. dude
    2007. október 12., 10:49 pm

    halali volt befe a foteren setalgatva, farzsebeben Csuporkaval :D

  4. tib1234i
    2008. március 1., 3:32 pm

    nem szegyeled magadod hogy ijen kislanos dolgokat cinalsz te B.U.Z.I.

    MERT ÉN VAGYOK MOHÓ JOJÓ HA HA HAHAHAHAHAHHAHAAHAHAHAHHAAHHHHHHHHHHHHHHHH

  5. tib1234i
    2008. március 1., 3:35 pm

    TE BUZI dfkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg
    ggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg
    ggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg
    ggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggf
    ffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff
    ffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff
    fffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffllllllllllllllllllllllllllllll
    llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllpppppppppppppppppppppppp
    pppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppp
    ppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppppp