Daunki Hoúúúte
Műsorvezető voltam a Nagybányai Főtér Feszten, Felméri volt a főtér bolondja. Na erről tudnék mesélni több bejegyzésnyit, de inkább meghagyom neki a beszámolót. Illetve egy dolgot mégiscsak megemlítek, mert ő valszeg nem fogja. Hát hogy is nézett ki Péter, volt a fején egy sokágubogu csilingelő sapka, amely színháznyi néző figyelmét képes volt elvonni az előadásról a szombati napon. Ehhez reneszánsz ruha társult, csipkés nyakkal, piros rövid alsógatya, amelyet mégiscsak sikerült becsíptetni a rombuszmintás zokniba, majd sima, kétszínü bojtos bohóccipő. Mamaian szezonban vagyont kereshetnénk csak a fényképezkedésekből. Egyik este vacsoráztunk, elég későn, amikor odatámolyog asztalunkhoz egy csaj. Előtte nem sokkal ismertük meg, de akkor még nem volt csipkére vetkőzve. Fehér átlátszó csipke fedte felsőjét, melltartó azért volt, szőkeség, kanyargó testtartás, és megkérdezte Pétertől:
– Te így fogsz hazamenni?
Mire Péter:
– Miért? Te így fogsz hazamenni?
Öt perc múlva újra láttam, rajta volt a kabátja.
Ez pénteken volt, amikor a mezőűűfeényi Daminóú zenekar szolgáltatta a zenét, ilyeneket énekeltek, hogy: “Daunki Hoúúte! Dan Kihoúúte!”. Minden este buli hajnalig, még soha nem buliztam úgy, hogy közben arra gondolok, reggel fel kell kelnem, mert 11-től bábszínház.
Halálközeli élmények a kajálások voltak. A Corvin étterem merem állítani talán a legprofibb hely, ahol eddig kajáltam Erdélyben. “Nőjjön a magyar!”-ez lehetne a mottójuk, a létezés határára úgy sodorják az ártatlan klienst, hogy hatalmas fatányéron rengeteg kaját hoznak, éppen annyit, amennyit már nem lehet megenni, viszont annyira finom, hogy a gyarló halandó mégis megpróbálja megenni. Minden fatányéron van egy gyilkos narancs. Egyszer sem sikerült azt megennem, de meggyőződésem, hogyha még azt is megettem volna, kíméletlenül felrobbanok. A menü külön szépirodalmi élmény, nem hiszem tudnék idézni már belőle, talán vki nagybányai segít nekem a hozzászólásokban.
Koncertek, buli, mézespálinka után Krisztus ügyelte álmunkat a plébánián. Visszakérdeztünk, hogy tényleg Meleg atyának hívják a plébánost, vagy csak pletyka? Kiderült, hogy egyik sem, ugyanis Melega Atyának, hívják, csakhogy kiejtésnél az a betük egybeforrnak.
Hazafele természetesen lekésem a buszt, egy koldus rámfogta, hogy fukar indzsiner vagyok, egy másik alak négyszer próbál órát eladni nekem, majd Krukzolival utazom, aki krumpliszedni megy.
TSz
2007. szeptember 29., 11:13 am
Hát azt meg lehetett volna jósolni, hogy lekésed a búszt
) Ne kérdezd, hogy miből, csak úgy 
Hogy szép kerek legyen a történet. Szerencsére én nem késtem le, még túl korán is értem Pestre.
Nem terveztem hogy írjak erről a kellemes hétvégről, de most, hogy láttam, hogy te megtetted, lehet, hogy nekem is megjön a kedvem megjelentetni a beszámolómat, aminek a “Hogyan alkudozzunk gyerekekekkel”, “Hogyan vegyünk rá gyerekeket akármire kis fa-tallérokkal” vagy a “Gyerekek, kis gengszterek” címmel.