Azért adtam ezt a címet, mert a tegnap plasztikai sebésznél voltam. Bizony. Megfordult a fejembe, hogy tetetek melleket is, de végül maradtam csak a lábujjműtétnél, begyulladt köröm, ilyesmi, nem túl esztétikus elmesélni. Néhány napja sántikálok, és még fogok néhány napig. Amikor odaérek az átjáróhoz, és éppen zöld, nem merek elindulni, ki tudja, mikor vált pirosra. Megvárom szépen, hogy újra zöld legyen, és akkor uccu neki, jól az elején, még így is szokott maradni egy méter, amit a piroson kell megtennem.

Kedves, szimpatikus, filmsztáralkatú fiatal dokibácsi előző nap elmesélte, nem akar ámítani, fájni fog. Végre egy őszinte orvos. Nem is aludtam sokat. Azt mondta, döntsem el, tényleg akarom-e ezt a műtétet, mert bizony fájdalmas. Kérdeztem, hogy akkor milyen más megoldás létezik? Nem létezik más megoldás. Ez nagyban megkönnyítette a döntést. Egy napom volt rá, közben azon tűnődtem, csak nem lehet fájdalmasabb egy foghúzásnál. Mosolyogva gondolok vissza, hogy milyen kis naiv voltam.

Már a második zsibbasztót kapom, mert az elsőtől mindenhol elzsibbadt, csak éppen a műtendő rész nem. Már a hamadik zsibbasztót kapom, mert a másodiktól lezsibbadt a lábam, csak éppen a műtendő rész nem. Finom megjegyzés, hogy egy elefántnak adnak ennyi zsibbasztót. Körülöttem másodéves csajocskák kuncognak, meg kérdezgetik, hogy mit fog csinálni a doktorbácsi. Mindjárt felnyitom, és meglátjátok. Eldöntöttem, nem fogom nézni az eseményt, mert elájulok, erre élőben végig kell hallgatnom a közvetítést. Még mindig nem zsibbadt el ahol kellett volna, persze nem a doki hibája, begyulladt szövetek nehezen zsibbadnak, mint azt megtudtam. Azért nagyon rendes volt, hogy megpróbálta. Azt a mondatot nem kívánom senkinek, amikor aszongya a doki:lányok, valaki nyissa ki az ablakot, ön pedig kapaszkodjon meg oldalt jól, és lélegezzen mélyet. És akkor megtörtént. Nem tartott sokáig, 5-6 perc. Végülis túl vagyok rajta. Közben Vanyek kétszer hívott telefonon, mind a kétszer azt hittem a kórházi riasztó kapcsolt be, hogy gyorsan egy elektrosokkot. Szar ügy, ha az embert műtét közben hívják. Majd ha Vanyek egyszer kómában lesz, és felébred, ott leszek majd egy fehér lepedőben és megkérdem tőle: Mesélj fiam, mit vétkeztél életedben!

Túl vagyok rajta, megkönnyebbülés, hatalmas pólyát kaptam a lábamra. Doki viccelődött, reméli elég tág a cipőm, és belefér a lábam. Hehe, hoztam papucsot. Ma megyek kötözésre, fél lábamon papucs, másikon cipő. Szórakozott ember, gondolják majd a buszon. Holnap Váradon fellépés, át kell írni a jeleneteket sántikálós karakterre.
Ezer köszönet Emőnek, hogy beszerválta ezt a dokit.

TSz

Elküldve: 2007. október 20., 4:30 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.