Hétfő, tehát pihenőnap van. Tegnap volt a János Zsigmond unitárius kollégiumban az “Egyetek! Bérleteket!” humorestünk kétszer. Elég fura volt, hogy lejárt, kis szünet és kezdtük elölről valamivel magabiztosabban.
Előtte turné Bihar megyében, voltunk egy olyan faluban ahol a kulturház fűtését úgy oldották meg, hogy az “öltözőhelyiségben” lévő kályhába jól begyújtottak, és tettek eléje egy ventillátort, amit szépen rácéloztak a nyitott ajtóra. Az kellett volna a meleget áttessékelje a tágas terembe. Végülis működött, mert csak nagyon halványan látszott a leheletünk.
Holnap este Csíkban leszek, fogok dumálni egy órát az Extazy klubban, hogy miről, majd elválik. Holnapután átugrunk Temesvárra, majd Nagyvárad, Pécska, úgyhogy a turnéfíling még nem ért véget.
Amíg Váradon voltunk, alig kétszer sikerült találkozni a tesómmal, aki ott gólya. Nem hasonlítunk egymásra, úgyhogy kevesen hiszik, hogy a tesóm. Van róla fotó a neten, meg lehet nézni, de ha már megnéztétek, akkor szavazzatok is rá, mert lehet, és ilyenkor ősszel divat a szavazás. Bal alsó sarokban, Tóth Szilárdnak hívják.

És még egy történet amit Nagyváradon hallottunk, ami Buzi Jácintról szól. Ez volt a rendes neve, így szerepelt a személyiben, és hát nemigazán szerette a nevét. Elhatározta, hogy ha betölti a 18. életévét, akkor megváltoztatja a nevét. Betöltötte, kijárta a bonyolult bürokráciát, és megváltoztatta a nevét, mostmár nem úgy hívják, hogy Buzi Jácint, hanem úgy hogy Buzy Jácint. Mit ért el vele? Eddig, ha bemutatkozott, akkor egyet röhögtek. Most ha bemutatkozik, akkor egyet röhögnek, majd hozzáteszi, hogy ipszilonnal, és akkor megint röhögnek.

TSz

Elküldve: 2007. november 19., 4:08 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.