1
A blogírás valahol egy mérőműszer, megmutatja, mennyire vagy őszinte, mennyire vállalod fel tetteid következményeit, és persze egy kis exhibicionizmus sem árt hozzá.
Kétfajta blogot tudok elképzelni. Az egyikben egy közszereplő, leírja, hogy mit reggelizett. Például úgy hogy, a nevem Britney, és kukoricapelyheket reggeliztem kakaóval. A bulvár médiában ez már hír, és ez jó így. Ilyen szalagcímeket látok: Britney amerikai módra reggelizik, Britney ügyel a formájára és Britney ma sem evett lókolbászt.
A másik változat, hogy egy nem közszereplő ír blogot, ebben az esetben az a hír, hogyha az jelenik meg, hogy: A nevem X., kukoricapelyheket reggeliztem kakaóval, naponta 62-szer. És ez is ott van hírekben.
De hogy én mennyire vagyok közszereplő vagy sem, még mindig nem tudom eldönteni.

2
Mindjárt megyek találkozom a Transindextől Sipos Zoltánnal, aki kért egy interjút tőlem a Szomszédnéni – Dancs Annamari per kapcsán. Utána Kiss Olivérrel teszem ugyanezt a Szabadságnál. Azt hiszem ez közszereplővé tesz.

3
A Szomszédnéni 5 éve létezik, és eddig a legnagyobb médiafigyelmet úgy tűnik egyetlen poénomnak köszönhetjük. Persze kitaláltunk 2002-ben Horvát Zsolt barátommal egy Erdélyi Humorfesztivál nevű intézményt is, annak is elég jó a médialefedettsége. De mindeddig senki nem packázott Annamarival. Valószínűleg innen az érdeklődés.

4
Annamari 300 millió lej kártérítést kér 1 Szomszédnéni poén miatt. Okosan kell végigvinni ezt a pert, mert többről szól, mint 300 millió lej.
Arról szól, hogy milyen szinten van a szabad véleménynyilvánításhoz való jog Romániában. Arról, hogy szabad viccelni a világról, ami körülvesz bennünket. A kritikus állásponthoz való jogról.
Alapvető szabadságjogokról.

Legyünk már komolyak Annamari, annyira nem haragudhatsz rám, hogy 300 millió lejt kérj egy viccért?

Béfé::

Elküldve: 2006. január 4., 3:49 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.