6 éves évfordulója volt a Bulgakovnak és 3 és fél hónapos évfordulója a Bulgakov Dumacirkusznak (nem annyira kerek szám, de minden indok jó az ünneplésre)
A legviccesebb dolog, amit eddig Orbán János Dénestől hallottam, az a múlt vasárnapi évadzáró Bulgakov Dumacirkusz előtt hangzott el. Mielőtt fellépett volna odajött az asztalunkhoz, és azt mondta: „Nekem a stand-up comedy olyan, mint a sz*rás. Csak papírral megy.” Kovács Feri kisgyereke párszor meghekkelte persze OJD felolvasását, Péternek és nekem mázlink volt, hogy csak a mi stand upunk után érkezett a kis szabotáló. Megismertünk még az író/humorista Muszka Sándort is, aki most költözött Csíkszépvízre, ahol valószínűleg ő az egyetlen humorista. A Bulgakov Dumacirkuszt ősszel folytatjuk, addig nyár, sör, fesztivál.

Csere egy hétvégére
TSz-t a hétvégén Felméri Péter helyettesítette, érdekes volt vele játszani Szomszédnéni jeleneteket – ugyanis TSZ és én sem törekszünk kifejezetten szöveghűségre előadás közben, de Péter igen. Így nagyon kellett koncentrálni a végszavakra, főleg az egy nappal korábbi Tranzit házas Kukkerfeszten, ahol együtt voltunk műsorvezetők.

Félsziget
Írt László Róbert programvezető is a Félszigettől, úgyhogy mikor TSz visszatér Kolozsvárra Csíkszeredából, meglepetéssel várom: meg kell csináljuk a Félsziget humorprogramját. Félsziget, ahová idén jön a Morcheeba.

Zsók Levente szervezett egy humormaratont
Voltunk fellépni a Székelylenddel meg a többiekkel egy csíkszeredai humormaratonon. Este héttől kezdődött a humorfolyam és éjjel egykor ért véget. Másnap autóval jöttünk vissza Kolozsvárra, és megálltunk Korondon. Visszatértünk a tett helyszínére. A kerti törpe semmit sem drágult. (Hamarosan fotók a blogon.)

Teljesül egy álom
Voltunk még mostanában Nagyváradon az „Egy kalap alatt” fesztiválon, Kézdivásárhelyen, Erdőszentgyörgyön, Budapesten az MR1 Rádiókabaréban, Arad mellett, Sepsiszentgyörgyön, Udvarhelyen a Városi Gólyabálon – de a kedvenc élményünk Kovásznához kötődik.
A helyi fagylaltgyáros hívott meg fellépni, és fellépés után le kellett jutnunk Brassóba, ezért felajánlotta levisz. Mielőtt kiértünk a városból, megkérdezte, hogy szeretjük a fagyit? Szeretjük. Erre odavitt a gyárának a parkolójába és kihozott egy csomó fagyit. Lehet, hogy jobban örültünk volna, ha sörgyára van, de így is jó volt. Nyalom a fagyit, fontolgatom magamban, hogy mennyire ciki lenne, ha megkérdezném, kérdezzem meg, ne kérdezzem meg, aztán eldöntöm mindegy, megkérdem: „Nem mehetünk be a fagyigyárba, mert én még sohasem voltam fagyigyárba, és mindig is szerettem volna bemenni egy ilyenbe?” Igent mondott, kinyitotta az ajtót, és beléptünk a jégkrém birodalmába.
Az ilyen apró hülyeségek miatt szeretek humorista lenni.

Béfé::

Elküldve: 2008. június 17., 1:28 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.