Költözünk valamikor

Találtunk lakást, tehát a kettővel korábbi bejegyzésünk már nem érvényes, úgyhogy ezután azt többet ne olvassátok. Ha eddig még egyszer sem olvastátok, akkor olvassátok el, de már nem érvényes.
Reggel nyolckor voltunk találkozni a tulajjal, aki meg akart nézni, hogy kivel is áll szóba. Vanyekkel mentünk, ő feketén, én fehér ingben, hogy tűnjünk komolyabbnak. Hogy még komolyabbnak tűnjünk Béfét nem vittük, róla csak meséltük, hogy neki is van ingje. Meg aztán nem is volt itthon.
Az öreg elmondta az elején, hogy közte és a szekuritáté között csak annyi a különbség, hogy a szekuritáté nem mondta meg előre, hogy ki fog vizsgálni. Úgyhogy minden adatunkat leírta, és megígérte, hogy mindegyiknek utánajár. Komoly embereknek tűnünk, de már járta meg, hogy a másik nem is pizzázóban dolgozott. Úgyhogy ha bárki ismerősömet felhívja egy bizonyos DomnuKöreánu, és rólunk érdeklődik, akkor kérlek nem mondjátok el, hogy rendetlen vagyok. Esetleg annyit, hogy Vanyek egy kicsit az, de mi nem. De csak ha nagyon kérdi. Köszi szépen. Úgyhogy most van üres szoba mindegyikünknek, és hát nagyon izgalmas berendezni egy szobát olyannak amilyennek akarod. Főleg az az izgalmas benne, hogy hogyan oldod meg ezt pénz nélkül. Egy ágyat azért azt hiszem mégiscsak fogok venni. Sokat bátorított Timár, aki elmesélte, hogy egyetemista korában sokáig a szobája berendezése egy matracból és egy nájlonból állott, amin a ruháit tartotta. Rákkenróó!

TSz

2 válasz: “Költözünk valamikor”

  1. mano

    Nalunk harom evig egy sparga es tiz vallfa helyettesitette a ruhasszekrenyt, praktikus es olcso , na meg ha letakarod vmi szep szinu textillel meg jol is nez ki:)

  2. feketefene

    csak azt ne mondjátok, hogy a domnu a blogról értesült lakáshiányotokról… :P :)