“ Teeee! Assemmi! Mi kivittünk húszláda sört, vagy nyócbaksz bort, háromkombi aligvitte ki, s emmég semmi, a másik megérkezett vagy négyliter, nemis mert kétliteresek vótak, akkor nyócliter, ja s még egy, úgyhogy tízliter pálinkával, kettőkörte, többiszilva, elsőeste ennek a felit megittuk nyócan, mert a többiek vodkáztak, s csak akkor keztünk sörözni, amikor már a bornak esa fele vótmeg. Konyakot úgyittuk minta teát, hogy gyógyuljunk, a piarakás este nyóckora plafonigért, de reggelre semmi nemmaratt, annyitittunk míg elestünk, teleportra ittuk magunkat, egyik percben az emeleten, s a másikban a földszinten, végén pikszelekbeláttuk a világot, ember, mint a négynyócvanhatos másnap békellett menjünk a vegyesüzletig, tankoljunk még, de mindolyan betegek voltunk, egysebírt megmozdulni, a rókák szaladgáltak a ház körül, nazegyikek aztán valahogy bémásztak, mi ahogy mondaniszokták, kutyaharapást szőrivel, marattmég egy csepp pálinka, elkezdtük reggelire meginni, aztán jött az utánpótlás, estigúgy kiüttükmagunkot, egyse tudott magáról, smég csak akkor került elő a transilvanicum, meg a jéger, űűűűűűűűűűűű mivótott embeeeeer!” – mesélik ilyenkor az emberek.

TSz

Elküldve: 2009. január 3., 3:05 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.