” Nálunk a textilbe nem volt így hogy egy óra ebédszünet. Az ebédszünet a textilbe tíz perc volt, tíz perc. Volt egy nagy öltöző, mindenkinek ott volt a táskája. Négy zóna vót, mindegyik zónában öt gépsor, ez zónánként ötvenkét- ötvenhat ember. A négy zóna volt egy szekció. Két szekció működött. Na most az hány ember, Szabika? Hány? Rengeteg. És mindenkinek ott volt abban a nagy öltözőben a táskája, és ebben a tíz percben benne volt, hogy egyenként mindenki bement, kivette a táskáját, kivitte, ott kivette a szendvicset, megevett belőle mennyit meg tudott, és utána egyenként mindenki visszavitte a táskáját az öltözőbe, ilyen világ vót. És abban a tíz percben még benne volt a torna is. Kellett tornásszunk. Minden ebédszünetben kellett tornászni is. Hát hidd el Szabika, nagyokat nem ebédeltünk. ” – mondta nagymamám, miközben ettem.

TSz

Elküldve: 2009. február 3., 9:16 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.