Az utazás az, ami nagyvonalakban jellemzi az életünket, és lassan már elegem van az utazásból. Épp ezért meglepődtem, amikor egy haverunk mondta, hogy nyáron venne jegyet a Transz-szibériai expressre, ami Vlagyivosztokig megy. Miért menne valaki Szibériába, ha nem muszáj?
Van úgy hogy fellépünk Gyergyóremetén farsangi buliban, de rá fél órára már úton vagyunk Gyergyószentmiklós felé, és valaki olyan van a volánnal, aki olyan sztorikat mesél, hogy néha el szokott ütni motorosokat.

Aztán vonatozunk egyet Szebenbe, a Stella Artois támogatásával, hogy ott Valentin napkor beüljünk egy étterembe, három szerelmespár mellé. Úgy volt, hogy minden pár kap ingyen pezsgőt, röhögtünk TSz-el, hogy nálunk vajon gondolkodott kicsit a pincérgárda, hogy akkor a rendelt gulyásleves mellé hozzák-e vagy sem a pezsgőspoharat?

Pár bejegyzéssel korábban írtam egy olyat, hogy
“ Már csak Szegeden szeretnék fellépni, mert ott csinálják a Pick szalámit, és azt hiszem boldog leszek.”
Na, az MR1 Rádiókabaréjának a Kabaréklub műsorát ott vettük fel, nem is olyan régen. Úgy tűnik lassan minden álmom valóra válik. Erről jut eszembe, nyilatkoztam a Szabadságnak, hogy szintén boldoggá tenne, ha a saját yachtomon Playboy cicák kenegetnék olajjal a testemet valahol a Karib tengeren. Na? Na? (Persze a Szabadság ezt kivágta az interjúból, mert irigyek.)

Székelylendék vittek be Aradról Szegedig és vissza, autóval. Ők mesélték, hogy most már teljes időben humorral foglalkoznak, feladták a “komolyszínészi” hivatást, és ezért vannak, akik cseszegetik őket. Szerintem egy nagyon jó döntés volt, várom is tőlük a következő lemezt.
Rádiókabaréból Máramarosszigetre mentünk. Ott mindenki ukrán csempészcigit szív. Még az ábécében is megkérdik néha, hogy “Oké, hogy Pall Mall kell, de olcsóbb vagy drágább?”
Egy lány mesélte, hogy van egy tetoválócsávó Nagyváradon, akinek egy hölgyike pénzzel tartozott már évek óta, és remélte, hogy amaz megfeledkezett a tartozásról. Eme hölgyike arra gondolt, hogy ha már a férfi memóriája úgyis rossz, elmegy hozzá és tetováltat hátul a vállára egy delfint. Csakhogy a pasi nem feledkezett meg a tartozásról, és azt is nehezményezte, hogy a hölgy azt hitte igen. Pont ezért a nagyváradi tetoválóművész úgy döntött, hogy nem delfint fog tetoválni a hölgy vállára, hanem valami teljesen mást. Valami egyáltalán nem delfinszerűt. És tetovált is. Egy hűtőszekrényt.
Hülye érzés lehetett, mikor először meglátta a tűkörben az eredményt.
A másnapi felsőbányai fellépés után, egy kísértet-szállodába szállásoltak el bennünket. De, ha nem is kísértet-szálloda, valami olyan volt, ami nagyon közel áll hozzá. A bejáraton egy telefonszámot írt, azt felhívtuk, erre leballagott egy pali, kiadta a szobát és megkérdezte, hogy másnap hánykor indulunk? Reggel hatkor. “Reggel hat? Ja, hát ő nem kel fel reggel olyan korán hogy kiengedjen, ugyanis mi vagyunk az egyedüli vendégek.”
Ideadta a szálloda kulcsát, és azt mondta, reggel zárjuk be magunk mögött a szállodát és dobjuk fel a kulcsot az erkélyre.
Este a budapesti Tivoli kamaraszínházas fellépésünk előtt már poénként meséltük a fenti balkán sztorit.
Tivoliban Kiss Ádám humorista “előzenekara” voltunk. Egy tulajdonképpeni színházban léptünk fel, ahol az öltöző folyósóin olyan színészek fotóit látni, akik magyar filmekben játszanak. Ez jó dolog.
Reggel már ismét Kolozsvár, mert részt kell vennem egy Félsziget gyűlésen. És igen, ha valaki kérdezné: lesz Félsziget.

Béfé::

Elküldve: 2009. március 5., 3:22 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.