Ma éjszaka utaztunk. Ez mondjuk nálunk olyan, mintha azt mondanám, ma reggel is felkelt a nap. Lejárt a jelentkezés a humorfesztiválra, jön az időszak, amikor mindenki megkérdi, hogy hányan jelentkeztek, elárulom: huszonhárman. Hogy ne az legyen a legfrissebb bejegyzés, hogy “Ma még lehet jelentkezni” , következzen egy történet az éjszakai utazásról, aminél azért sokkal viccesebbek kell legyenek a jelentkezők az előválogatásokon:

Arra ébredtem, hogy a busz nem megy. Azt is írhattam volna, hogy a busz áll, de igazából azért ébredtem fel, mert nem ment. Amikor itthon alszom, akkor is gyakran megébredek, hogy az ágyam nem megy. Erre van magyarázat, de az éjszaka nem értettem, hogy a busz miért nem megy. Arra lettem figyelmes, hogy a sofőr egy magyar rendőrrel beszélget. Egy igazi, kopasz, kidumálós sofőrünk volt, aki éppen azt ecsetelte, hogy ezek itt hátul nem beszélnek se magyarul, se románul, majd hátraszólt: Sunteti gata, fetelor?! Ekkor jöttem rá, hogy az a kovácsműhelyre emlékeztető csattogás nem a fejemben van, hanem a lányok, akikkel utaztunk, próbálják bekapcsolni a biztonsági övüket. Elsőre egyikük sem találta el, volt aki már a retiküljébe próbálta beleszúrni. Az én székemen nem is volt, úgyhogy megfogtam az egyik gombot a kabátomon, és abba kapaszkodtam. Úgy látszott, ez elég volt. Eközben a sofőr magyarázta a rendőrnek, hogy be volt kapcsolva az öve mindenkinek. A rendőrnek más nézetei voltak ebben a kérdésben. Miközben nyers stílusban ezt előadta, a sofőr hátrafele beszélt, hozzánk: Daca intreaba, de ce n-ati pus centura siguranta, ziceti, ca acum ati schimbat locurile intre voi! Mondták a lányok, hogy: Bine. Erre a rendőr: Miért beszél hozzájuk? A sofőr azt válaszolta, hogy nem beszélt hozzájuk. A rendőr megint homlokegyenest ellenkező véleményen volt: Most hallottam, hogy beszélt hozzájuk románul. Miért? Azt válaszolta a sofőr: Mert románok. Ekkor a rendőr fejében kigyúlt egy memóriasejt, és mint a pókerben a négy ászt, bedobta: És akkor miért mondta, hogy nem beszélnek se magyarul, se románul? Jogos volt a felvetés. Szinte megsajnáltam a sofőrt, hogy ilyen csapdába szorult, de korai volt féltenem, azt válaszolta, és ez idézet: Az elején azt hittem nem beszélnek románul, mert tudja, ezek orvosisok. Lassan elpárolgott a rendőr arcáról a győztes vigyor. Helyébe az a frusztrált érzés költözött, amikor nem értünk valamit, de nem szívesen valljuk be. Gondolom rendőröknél ez erőteljesebben jelentkezik. Szinte kihallatszott fejéből, ahogyan keresgéli az összefüggéseket, majd rákérdezett arra a biztos pontra, amit megértett: Orvosisok? A győztes mosoly most a sofőr arcán jelent meg: Persze, orvosisok. A rendőr visszaadta az aktákat: Többet ilyen elő ne forduljon! Viszlát!

TSz

Elküldve: 2009. március 26., 8:14 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.