Nekem is van egy filmötletem, ami úgy érzem beleférne a tiffbe. Nemigazán tudom, hogy hová kell fordulni a filmötletekkel, így abban bízom hogy neves producerek és rendezők olvassák a blogunkat, és csak leforgatja valamelyik.

Egy emberről szól, aki egyedül él és szeretne izmos lenni. Azért, hogy izmos legyen, konditerembe jár. Mindennap ugyanabban az órában van a konditeremben, déli egytől kettőig. A teremben van egy tévé, amelyet gyúrás közben néznek az izmosodni vágyók. Ebben a tévében mindennap fél kettőkor kezdődik egy izgalmas tévéműsor, egy verseny, amelyben nagyon erős emberek tyúkokat, kakasokat, meg más kisfejü szárnyasokat vágnak hozzá egy betonfalhoz. Összeszorítják a szárnyas állatok lábait, megfordulnak a tengelyük körül, meglóbálják az állatot, majd tiszta erőből úgy hajítják a kakast a betonhoz. Utánna jönnek a bírók egy centissel, és megmérik, hogy mekkora sugárban loccsant szét a kakas agya. A néző nem tudja, hogy a konditeremben azért gyúrnak-e, mert be akarnak kerülni ebbe a versenybe, vagy csak egyszerüen szeretik nézni ezt a sportot. Az edzés folyamán éppen a műsor kezdetén érnek ahhoz a gyakorlathoz, amikor hason fekszenek, és lábaikat emelgetik felváltva. Könyökölve nézik a tyúkdobást, és emelgetik a lábukat. Mivel ez egy húszperces műsor, és nagyon leköti a figyelmüket, ezért ebből a gyakorlatból jóval többet csinálnak, mint a többi gyakorlatból. Napról napra egyre izmosabb lesz a hősünk feneke, és az egyik nap annyira feszessé válik, hogy nem jön már ki a széklete. Egyszerüen két egymásnak feszülő izomköteg lesz a fenekéből, amely között sehogyan sem bírja átpréselni a székletet. Erről a szenvedésről többször kell majd nagyon közeli kép. Kiderül, hogy a többieknek is annyira izmos lett a fenekük, hogy beszűkültek. Kitalálják, hogy olyan edzéseket kell végezzenek, amelyektől elsatnyulnak az izmok. Ezért egy szűk felfújható medencébe fekszenek bele ezek az izmosfenekü férfiak, hassal az égnek lebegnek a vízben. Valahonnan egy távoli lakásból kihallatszik a tyúkdobó verseny televíziós közvetítése. Mindennap satnyulnak a vízben, minden kiadós ebéd után ugyanakkorát hánynak a műanyag medence mellé, és egyre kövérebbek lesznek. Már alig férnek a medencében, olyan kövérek. És akkor az egyik nap hősünk mellett apró buborékok jönnek fel a vízből, majd kicsivel később egy másik helyen is buborékok törnek elő. Elkezdenek örülni, hogy van remény, hiszen a purc már átfér az izmos gerezdek között. Egyre több helyről tör elő a buborék, mire ők kövéren nevetgélnek, és erre a képre úszik rá a stáblista.

Talán kifogásolható a hepiend, ezért egy másik befejezésnek javaslom, hogy a medence mellett egyszercsak jelenjen meg egy öltönyös alak, mondjon két szót olaszul, majd lője szét mindegyik seggét, és a lemenő nap fényében csillogva törjön elő a felgyülemlett szar.

TSz

Elküldve: 2009. június 1., 11:51 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.