Spontán válasz

A minap (értsd: tegnap) voltunk a Comedy Central újabb felvételén. A végén (megint) volt, aki megkérdezte, hogy ez nekünk spontán jön, vagy előre leírjuk és megtanuljuk az előadás szövegét. Béfé válaszolt, hogy előre leírjuk, és megtanuljuk. Én is ezt válaszoltam volna, de igazából a következő válasz sokkal jobban esett volna:

Neeeeem, nem írunk le semmit, spontán az egész. Sőt, hogy még spontánabbnak tűnjön, meg sem beszéljük előre, még csak körülbelül sem, hogy mit fogunk mondani. Kiállunk, aztán lesz, ami lesz. Most is például kiálltunk, teljesen spontánul Béfé kezdte a műsort, majd amikor éreztem, hogy elhallgatott, akkor hirtelen kitaláltam egy jelenetet, amelyben Béfé politikus, én meg székely tolmács vagyok. Ahogy ezt kitaláltam, fel is fedeztem a kezemben egy kalapot, amit feltettem a fejemre a karakter megformálásához. Béfé meglepően jól vette a párbeszédet, abszolút ráérzett, hogy mi a végpoén. Ahogy ez lejárt, gondoltam egyet teljesen spontánul, és kimentem a színpadról. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi lesz, de gondoltam, egyet kijövök. Béfé nagyszerüen feltalálta magát, elmesélte, milyen volt, amikor voltunk a Balázs showban. A történet végén egy hirtelen fordulattal azt találta ki, hogy elevenítsük meg azt a jelenetet, amikor Kőműves Kelemen megpróbálja meggyőzni a hárpia feleségét, hogy égessék el, és falazzák be a várba. Kicsit meglepődtem ezen, de szerencsére nálam volt egy komplett női ruha (mindig van nálam, sose lehet tudni), hirtelen beöltöztem, és kimentem. Jól improvizáltunk, teljesen spontánul abbahagytuk a jelenetet. Amikor véget ért, és visszaöltöztem, újra kimentünk. Ránéztem Béfére, és láttam rajta, hogy nem fog mondani semmit. Na, mondom, itt én kell megszólaljak. Megszólaltam, és akaratom ellenére a viccmesélés hét szabályát konferáltam be. Béfé sem volt rest, rögtön kitalált hét szabályt (ha már annyit konferáltam be), felsorolta, én hirelen mindegyikre improvizáltam egy elrontott viccet. Amikor véget ért, mindketten megéreztük (anélkül, hogy egymásra néztünk volna) hogy bizony még semmit nem beszéltünk a pornóról. Béfé, lehet ijedtében, kiment a színpadról. Ott maradtam egyedül, és elkezdtem beszélni a pornófilmekről. Közben meg kellett igazítani a sminket, mert ebben a nagy spontán imporvizálásban bizony leizzadtam. Bekonferáltam Öcsit, aki egy munkás, és egy pornófilmbe keveredik. Ekkor csodák csodája, bejött Béfé, és honnan, honnan nem, talált egy bászkát is, amiben tökéletesen hozta a munkás karaktert. Újabb bizonyíték, hogy létezik telepátia. Ekkor már nem volt más dolgunk, mint teljesen spontánul lefolytatni egy párbeszédet a pornóproducer és a munkás között. Itt éreztük, hogy lejárt az időnk, akkor spontánul abbahagytuk, meghajoltunk (ezt is spontánul) és kimentünk. Nem is tudom, milyen lenne, ha előre leírnánk a szövegeket. Biztos más.

TSz

Megjegyzések lezárva.