Kételkedni mertem. Többen figyelmeztettek, hogy ne tegyem, mert csúf vége lesz, én mégis megpróbáltam. Megtörtem a tojást, különválasztottam a sárgáját a fehérjétől, elő az olajat, és nekifogtam majonézt készíteni. Már sok majonézt készítettem, mondhatni rutinos vagyok benne, de most a kísérlet izgalmától volt egy pici gyomoridegem, hogy sikerül megdönteni a mítoszt, vagy sem. Ránéztem az órára, (21:16 volt) és az óramutató járásával megegyező irányba elkezdtem kavarni a majonézt. Duzzadt, egyre sűrűbb és több lett. Amikor elkészült, vágtam belé hagymát, és eljött a döntő pillanat. Ránéztem megint az órára, és most egy vakmerő mozdulattal a másik irányba kezdtem kavarni. Kavartam, kavartam, és közben éreztem ahogy vezetem le a sok év alatt felgyűlt feszültséget. Hányszor szólt rám nagymamám, hogy rossz irányba kavarom a puliszkát, hányszor szidtak meg, mert a tejbegrízt óramutatójárással ellenkező irányba kavartam, hányszor rivalltak rám, ha a körözöttet a másik irányba kavartam, és főleg hányszor volt cirkusz, mert a majonézkavarás irányán véletlenül változtattam! Ahogy így morfondírozok magamban, egyszercsak meglepő dolog történt: a majonéz elkezdett visszatekeredni. Nem hagytam abba, kíváncsi voltam mi lesz. Lassan gyűlt a tál szélén az olaj, és középen a massza egyre zsugorodott. Nemsokára már egy tál olajban hajtottam körbe az ép tojássárgát a fakanállal, és ekkor vettem észre, hogy a hagymadarabkák visszakerültek a lapítóra, és kezdenek összeállni ép hagymává. Elmerengtem azon, milyen ügyesen megtalálják a hagymadarabkák a helyüket az egészben. Mire visszanéztem a tálra, már az üres tálban kotorásztam a fakanállal, az olaj már a helyén volt a palackban, vissza is dugaszolta magát, a tojás pedig eltűnt. Gyanakvóan kinyitottam a hűtőt, és ott csücsült a helyén. Ránéztem az órára, 21:16 volt.
Közben a rádióból ezt hallottam: Nem tudjuk, miért, de újrakezdjük ma esti híradónkat.

TSz

Elküldve: 2009. október 10., 11:27 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.