Csinta Samu és a stand up comedy
Csinta Samu egy erdélyi politikus, akinek megjelent egy stand up comedyről szóló cikke a Szekelyhon.ro erdélyi honlapon. Én nem nagyon értek egyet ezzel a palival, és kicsit szurkolok neki, hogy legyen kicsivel több politikusi munkája, és inkább azzal foglalkozzon, hogy ne maradjon ideje a stand up comedyről cikkeket írni.
Béfé::
—
Csinta Samu írása itt:
Stand up és tűnés!
A világra többé-kevésbé nyitott emberként nézegettem, esetenként röhögcséltem a hordófelületnyi színpadon álldogáló srácokon, többnyire kínomban, ahogy azt a kínlódva megszült poénok kiváltják. A műfaj korunk egyik jellegzetes előadási módja, amelynek keretében fellépő humoristák általában civilek, polgári személyek akik soha nem jártak színi iskolába. Azaz nem részesültek szakirányú képzésben. Azaz olyanok, akik vélt vagy valós tehetséggel amolyan hályogkovács módon próbálnak viccesek lenni, jópofákat mondani, humoros vénával közelíteni közéleti témákhoz, egyáltalán a témához, ami – mint tudjuk – többnyire a földön hever. A stand up comedy műfajában erre azonnal jönne valami olyasféle poén, hogy biztosan beba..tt, mint állat.
Na, ezzel van nekem bajom. Az öncélú trágársággal is, persze, de sokkal inkább azzal a veszéllyel, amelyet a képzetlenség által kategorizált szubkultúra jelent. A „humorizmus” ugyanis roppant nehéz műfaj, a petárdaként robbanó sziporka sokszor izzadságos munka eredménye. De főképp alapos tárgyi tudásból fakadó közéleti érzékenységet feltételez, ami nélkül csak felszínességre telik, trágárságra, elcsépelt fordulatokra, romboló módon ízlésalakító folyamatokra.
A pillanatok alatti sztárcsinálás, az értékelvűség lefokozásának eszközével van dolgunk. Olyan folyamattal, amely képes kialakítani a világgal gyanútlanul ismerkedő fiatallal, hogy csak csábos mosoly és mély dekoltázs kell egy tévés műsorvezetéshez, géppuskaszerűen pattogó bazegelés a humorfesztivál tapsviharához. A kommersz úthengerével van dolgunk, és nem könnyű meggyőzni gyermekeinket arról, hogy akár félre is lehet állni a nagy dübörgéssel közlekedő jármű elől. Azt mondani – a többséggel véleményével dacolva –, hogy stand up, és tűnés az agyamból.
Még akkor is, ha esetenként akadnak egészen jó poénok is. Olyanok időkre emlékeztetők, amikor vért izzadtunk egy jó dumáért, amelyen legalább elmosolyodik az a lány.
2010. március 17., 8:48 pm
politikusiskoláról se hallottam mégis van belőlük elég és egyik se mond semmi vicceset sőt amiről ők beszélnek vagy döntenek a parlamentbe attól mi csak sírunk
2010. március 17., 9:01 pm
“Olyanok időkre emlékeztetők, amikor vért izzadtunk egy jó dumáért, amelyen legalább elmosolyodik az a lány. ”
Biztos azért vált ilyenné, mert rá egy lány sem mosolygott vissza annak idején.
Egyébként én is valóban kétségbe vonnám az ő újságírói szakképzettségét, ha oda-vissza menne.
Ne foglalkozzatok vele, én pl. pont azért nézem ezeket a műsorokat, hogy végre kizökkenjek a munkámból adódó kötelező formaliság világából. Ez afféle “limonádé” az agyamnak. Persze jó értelemben. Akiket itt Pesten láttam, nekem mindegyik előadása tetszett.
2010. március 17., 9:39 pm
Azé’ vannak szar sztendáposok is bazeg, me’ ha nem lennének bazeg, nem tudnánk kik a jók, bazeg.
2010. március 17., 9:55 pm
2010. március 17., 11:06 pm
Mandala, hálistennek az újságíráshoz való értést nem a szakképesítésekkel mérik. Ha a BBTE-ről az utóbbi években kikerülő diplomás újságíróknak kellene egy bővített mondatot megjelentetniük valahol, sírva emigrálnál Pápua Új-Guineába. Hagyd csak Csintát, sok professzornál többet tud ő a szakmáról.
2010. március 18., 12:31 am
Csak óvatosan azzal, hogy Samu rossz újságíró kedves Mandala. Samu az egyik legjobb a rom-magyar sajtóban. Ja és most is főállású újságíró Béfé.
2010. március 18., 2:18 am
Megmondta má Bobmárli is: Stand up – for your rights!
2010. március 18., 11:02 am
Elnézést kérek minden érintettől a tájékozatlanságomért, ha valakit megsértettem, nem állt szándékomban. Azért a magam javára szóljon, hogy én csupán csak ezt a cikket véleményeztem, annak is a tartalmát, nem pedig általánosítottam. Ezekszerint nem fogalmaztam pontosan.
2010. március 18., 11:12 am
Egyetértek azzal, hogy Csinta jó újságíró, csak éppen nem hiteles. Aki ki-be sétál a politikába, egyszer ezen az oldalon, máskor a másikon, utána vissza a sajtóba, az számomra már nem hiteles. Épp ezért gondolom, hogy helyénvaló Béfé felvezetése, hogy CS.S. erdélyi politikus. És annak ellenére, hogy jó újságírónak tartom, ezzel a jegyzettel nem értek egyet.
2010. március 19., 9:36 am
“Kedves” Csinta úr!
Köszönjük, hogy felsötétített minket arról, hogy „mindezideáig süvölvények és germeverő tacskóhuszárok bűvöletében éltünk.”
Az iromány lényege, egy mondatba összefoglalva:
”A zakócsiklandozás minden formája piros.”
http://www.youtube.com/watch?v=1Ktexf9HOC8
Az, hogy Ön nem reagál, nem vitatkozik tipikus politikus hozzállás:
http://www.youtube.com/watch?v=heQF3psYJLo
Egy dolog miatt örülök, hogy cikket írt a stand up műfajról. Sokan felszólaltak a humoristák és a stand up védelmében.
Számtalan humoros hozzászólás mosolyt csalt az arcomra, Kamu Samu cikke azonban nem!
2010. március 19., 11:41 am
Kedves mindenki!
Soha nem hittem volna, hogy ekkora véleményözönt indít el a stand up comadyről megkockáztatott véleményem. Megpróbálok összességében reagálni a hozzászólásokra, bár sokkal inkább szeretek felvállaltan névvel rendelkező emberekkel vitatkozni. Mert hogy a véleményemet én sem valami fantázianévvel tettem közzé.
Természetesen pillanatig sem hittem, hogy mindenki egyetért velem ebben a kérdésben, sőt. Elsősorban a 15 éves fiammal való beszélgetéseim során érlelődött meg bennem, hogy talán nem ártana egy másik nézőpont megjelenítése sem. Éppen azért, mert tapasztalnom kellett a műfajhoz való közeledés kritikátlanságának veszélyeit, amelyet ennél a korosztálynál tapasztaltam. De hogy ne essek az íróasztali okoskodás vétkébe, alámerültem például a szentgyörgyi Humorshow mélységeibe, ellenőrizendő korábbi nézeteim életrevalóságát.
Véleményemet nem szántam sem kirekesztőnek, sem mindenhatónak. Sajnálatosnak tartom, hogy a jelek szerint senkinek nem jött le az a mondat, amellyel a címet szándékoztam összekötni – „…nem könnyű meggyőzni gyermekeinket arról, hogy akár félre is lehet állni a nagy dübörgéssel közlekedő jármű elől. Azt mondani, a többséggel véleményével dacolva, hogy stand up, és tűnés az agyamból.” Elsősorban magamban szoktam keresni a hibát, ami azt mondatja velem, hogy vélhetően az írásművel van baj.
Valaki azt vágta a fejemhez, hogy Hofi is standupos volt. Bizonyos mértékig igen, aki viszont veszi a fáradtságot, hogy megnézze-hallgassa őt, találkozni fog benne koreográfiával, dramaturgiával, szövegei pedig szinte kivétel nélkül társadalomrajzok voltak – a kommunista kézifék körülményei között. Az alapos társadalmi-kulturális tudás, megalapozottság pedig hitem szerint a legjobb eszköz a jó poénok gyártásához.
Végezetül egy gondolat a címkékről – a trágárságokra hadd ne vesztegessünk szó –, ami több hozzászóló véleményében is visszatér. Béfé például így fogalmaz: Csinta Samu egy erdélyi politikus, akinek megjelent egy stand up comedyről szóló cikke a Székelyhon.ro erdélyi honlapon. Én nem nagyon értek egyet ezzel a palival, és kicsit szurkolok neki, hogy legyen kicsivel több politikusi munkája, és inkább azzal foglalkozzon, hogy ne maradjon ideje a stand up comedyről cikkeket írni. Nekem ezidáig soha nem jutott eszembe címkéket ragasztani, ami arra figyelmeztetne, hogy vigyázat, emberek, nem tanácsos közel menni, leprás a pali! Számora Béfé egy hallgatható minőségű humorista, függetlenül attól, hogy milyen rendezvényekhez adja a nevét. És ha netán az életee úgy alakul, nem fogom politikusi skatulyába zárni, mert nekem az emberi dimenzió az elsődleges. Ha tanácsolhatok valamit: ha úgy adódik, ne tétovázzon. De vigyázat: elsősorban bátorság kell hozzá!
Amúgy rossz hírem, kedves Béfé. Rövid politikusi pályám véget ért, s ma már újra az újságírói szakmában dolgozom. A két évvel ezelőtti önkormányzati választásokon való részvételemet amúgy cseppet sem bánom, életre szóló tapasztalatokkal látott el. Előtte-alatta-utána is ugyanaz az ember voltam-vagyok, kritikus, figyelő, értelmes vitákra bármikor készen álló. És ma már el sem várom, hogy elhiggyék ezt nekem.
2010. március 20., 3:59 am
Örülök, hogy mindenki megszólalt a témaban.
Béfé::
2010. március 21., 7:12 pm
énisénis
Jó lenne egy Humor-Egyetem, az biztos. De a cikk írójának az “öncélú trágársággal” van a legnagyobb baja. Legalábbis a színészi papír számonkérését nem tudom hova tenni. Amúgy sokan nem káromkodnak, kapásból tudok 10-15 nevet említeni biztosan, ezért nem annyira helytállóak ezek az általánosítások. A műfajnak pedig biztosan van még hova fejlődnie, de azzal, hogy valami elkezdődött, egy jó dolog történt.