Ajtókkal az élen!
Ahová járok aerobikozni nehezen nyílik a bejárati ajtó.
A tegnap elkéstem az edzésről.
Mint azt látni fogjuk ez a két dolog a történet végére egymásra fog találni. Amire megérkeztem, a lányok már javában csinálták a Niki Blond mozdulatokat, nem akartam zavarni őket, így lementem a szálába gyúrni. Illedelmesen köszöntem, mondtam nem voltam soha gyúrni de most itt vagyok. Végignézett a pofa, az arcát nem kell leírnom azok számára, akik látták az “Ádám és Éva” jelenetünket. Mindegy, szépen felépített nekem egy egyórás programot. Volt egy adott perc amikor a tükörrel szemben álltam. A tükörben egy súlyemelő karikatúráját láttam: Vékony alak pálcikakarokkal erőlködve a magasba emel egy súlyt, amelynek viszont csak a rúdja van meg, nincs rajta egy súly sem. Röviden: feldobtam a hangulatot.
A végén már alig éreztem a karjaimat, álldogáltam az ajtónál, vártam Orsit. Jött egy csaj, próbálta kinyitni az ajtót, nem sikerült neki. Én voltam a legközelebb, vitézül megmarkoltam a kilincset, és megpróbáltam kinyitni. Néhány perc mulva jött egy másik kis csaj, na ő kinyitotta.
És még fizetek, hogy ilyen helyzetekbe kerüljek.
TSz