Lógok Szidinek egy ajándékkal, merthogy szombat reggel szerencsére lekéstem a vonatot Temesvár felé. Azért szerencsére, mert mint később kiderült, táncház volt aznap a TMD fesztiválon. Így maradtam Szidi szülinapján. De amúgy is maradtam volna, hiszen profi kis társaság gyűlt össze Nox rajongókkal, és nem Nox rajongókkal vegyesen. Felbukkant már délelőtt egy kecskeméti tűzoltó, aki első ízben jár Romániában. Szombat reggel is tulajdonképpen úszni indult, aztán mégis szülinapi bulin találta magát. Elárulta, hogy három lehetősége volt a jövőjét illetően: vagy tűzoltó lesz, vagy katona, vagy nyájat terelő juhász. Mivel a hegyekben legtöbbször hideg van, nincsenek bevásárlóközpontok, és internet sincs, inkább tűzoltó lett. A tűzoltóval közösen megtanultunk habot verni, nem lehet tudni, lehet egyszer ebből fogunk megélni.
Szidit a haverok beszórtál konfettivel, és nem csak Szidit, hanem mindent. Rájöttünk, hogy a borba helyezett konfetti nem is olyan rossz, és talpbetétnek is kitűnő.
Temesvár.
Vannak az életemben olyan abszurd pillanatok, amikor az az érzésem, hogy valami, vagy valaki azt előre megszervezte, hogy jót röhögjön rajtam. Ilyen pillanat volt, amikor másnaposan, borzosan, utazás után, nagy hátizsákkal a hátamon megérkezek a megadott címre. Benyitok. Bent idős urak és hölgyek kifogástalanul felöltözve, nyakkendő minden( később észrevettem voltak fiatalok is), elegáns légkör fogadott. Mint Valdman Kinga magyarázta, bórkostoló volt, előadással. Nagyon miafrancotkeresekénitt hangulatom volt. Tíz perccel később Béfé is beleszaladt a csapdába. Ott állt az ajtóban, és én láthattam rajta, hogy körülbelül ilyen megdöbbent arcot vághattam én is.

TSz

Elküldve: 2005. november 21., 6:40 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.