Minden, amit nem mondtunk el a Szomszédnéniről!

Ferencz Zsolt készített velünk egy cuccos kis interjút a Szabadság napilap számára. Itt van minden, amit eddig nem mondtunk el.

„Képzeld el, amikor abból élsz, hogy hülyeségeket beszélsz a színpadon”

Beszélgetés a Szomszédnénivel

Szeretik az életszagú poénokat, sőt, elmondásuk szerint a magánéletükben is fontos szerepet játszik a humor. A különböző fesztiválok rendszeres fellépői, havonta hallhatjuk őket a Kolozsvári Rádióban, de nem hiányozhatnak a Szabadság nyereménysorsolásairól sem. Ők BéFé és TéeSz, alias Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs, a Szomszédnéni Produkciós Iroda „oszlopos tagjai”. A zilahi, illetve csíkszeredai származású humoristáknak mostanság elég sok fellépése van Magyarországon, két nappal ezelőtt például a budapesti Godot Kávéházban bűvölték el a közönséget. Velük beszélgettünk.

– Közel két hónap telt el azóta, hogy a Szabadság író-olvasó találkozóján felléptetek. Az előadás után nem igazán tudtunk beszélgetni, mivel a Kolozsvári Rádióhoz igyekeztetek, a decemberi Havi Agytakarítás műsorotok felvételére. Mostanra maradt tehát a kérdés: mi újság a Szomszédnéni házatáján?

BéFé: – A Szomszédnéni házatáján jelenleg nagy a közköltség, és mivel mi a humorból élünk, egyre többet kell poénkodnunk. Komolyra fordítva a szót, nemrég bekerültünk a magyarországi Dumaszínház körforgásába. A társulatnak minden nagyobb városban van egy stand-up comedy színháza vagy kávéháza, mostanság pedig elég gyakran hívnak bennünket fellépni ezekbe. Általuk léptünk fel például Sopronban, a gázsiból pedig a villanyszámlát fizettem ki. Érdekességként elmondanám, hogy már októberre is megvan beszélve egy magyarországi fellépésünk, ebből a szeptemberi gázszámlát szándékozom majd kifizetni. Visszatérő szereplői vagyunk a Kossuth Rádió rádiókabaréjának is, ezeket a műsorokat itt, Erdélyben is meg lehet hallgatni. Én személy szerint nagyon szeretek rádióban fellépni, mert nem kell megborotválkoznom. Nemrégiben a kizárólag humorral foglalkozó Comedy Central tévéadó magyarországi kirendeltsége is megkeresett bennünket, ők márciusban két adást is fel szeretnének venni velünk. Remélem, a műsort minél többen megnézik, és a sugárzással egyidőben nem lesz semmilyen focimeccs, mert akkor a férfiak nem fogják látni. Abban is reménykedem, hogy nem a Barátok közt sorozat záró epizódjával egyszerre sugározzák, mert akkor a nők nem fognak bennünket megnézni. Attól meg egyenesen rettegek, hogy nehogy legyen egy olyan adás a mi műsorunkkal egyszerre, hogy Barátok közt a focipályán, mert akkor senki nem fog minket látni. Erdélyben is elég gyakran fellépünk, bár itthon csak most indul be 2009-es eseményfolyam. Nálunk télen nem történik sok minden, februárig az egész erdélyi közélet azzal van elfoglalva, hogy amikor kijön a medve a barlangból, meglátja-e az árnyékát vagy sem.

– Politikusainkhoz hasonlóan a Szomszédnéni is vezet internetes naplót, mintegy tájékoztatva közönségét a legfontosabb eseményekről. A ti honlapotokon viszont nincsen olyan rovat, amelyből az érdeklődő megtudhatná, mikor és hogyan ismerkedtetek meg egymással.

TéeSz: – Krisztus Urunk kettőezer egyedik esztendejének első felében ismerkedtünk meg, szóval mondhatjuk, hogy alaposan megvárakoztattuk az emberiséget. Ismeretségünk termőtalaja egy közös barátnő volt. A lány a páros napokon Béfével járt. A páratlanokon a vizsgáira készült. Béfé bevallotta neki már a líceumban megfogant elképzelését, miszerint humortársulatot szeretne alapítani. Megkérdezte a közös barátnőnket, hogy jó lesz-e, ha Bluesmannel alapítja meg. Mivel a lány nekem is barátnőm volt, azt mondta, hogy nem. Azóta sem tudom, mivel vette rá Béfét, hogy engem keressen meg az ötletével, de sikerült neki…

BéFé: – A lányok engem bármire rá tudnak venni…

TéeSz: – Ezt követően szakítottak. Béfé az ötletét velem a Hajnal negyedi kampusz négyes bentlakásának huszonkettes szobájában közölte. Nem húzta le a cipőjét, csak ráült a bal alsó ágyra, ami Octav lakótársamé volt.

BéFé: – Én úgy emlékszem, hogy lehúztam a cipőm…

TéeSz: – Pedig nem, bár Octav ekkor nem haragudott meg. Aztán, amikor elvittem Octav teljes kés-szettjét az első előadásunkra kelléknek, akkor már igen. Nem hitte el, hogy egy humorelőadásra, a James Bond-os jelenethez kell. Furán hangzott, tény. Mesélte az évfolyamunkon, hogy a bentlakásban a magyarok szedik össze a késeket, valamire biztos készülnek.

– Milyen volt akkoriban az erdélyi humorpaletta?

BéFé: – A Szomszédnéni egy olyan erdélyi közegben alakult, amelyben nagyjából nem létezett szórakoztatóipar. Láttuk, hogy Gáspárik Attila és Nagy István az egyedüli humorista, a Fakutya és a Mutáns humormagazinok megszűntek, Erdélyben pedig nem létezett olyan, hogy showbiznisz. Nekünk volt pár vicces ötletünk, és kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan működnek ezek a színpadon. Kiderült, hogy az embereknek van igényük a szórakoztatásra. Hobbiként indult, ami aztán komolyra fordult. Következő lépésként elkezdtük nagyon egyedül érezni magunkat a humorpalettán, ezért Horvát Zsolttal közösen kitaláltuk, hogy jó lenne összehozni egy erdélyi humorfesztivált, aztán lesz, ami lesz.

– Mit kell tudni Horvát Zsoltról?

TéeSz: – Ő egy rendkívül kreatív ember, ezt a képességét pedig sokáig a Perspektívánál kamatoztatta. Jelenleg egy budapesti reklámcégnél talál ki hasonló kaliberű ötleteket. Az első humorfesztiválon ő is szerepelt, mint a Mutáns humorlap képviselője. Egy jelenetet adtunk elő, de mivel kiderült, hogy amennyire jó ötletei vannak, annyira rosszul adja elő azokat, ezért a szerepét átírtuk a rossz színészre. Rossz színészt alakított, és az prímán ment neki.

BéFé: – Visszatérve a humorfesztiválhoz, önmagunknak szerveztünk konkurenciát, de ez nem volt baj: biztosak voltunk abban, hogy léteznek még vicces emberek, akiknek nincs lehetőségük bemutatkozni. Sokan azt mondták, hogy a Szomszédnéni azért hozta létre ezt a fesztivált, hogy legyen, ahol fellépjen. Szinte igazuk is volt azoknak, akik így gondolták: mi találtuk ki, mi készítettük a plakátokat, azokat mi ragasztottuk ki, mi árultuk a jegyeket, mi rendeztük be a termet, mi léptünk fel, a mi karikatúráinkat mutattuk be, és amikor véget ért, ugyancsak mi takarítottuk ki a termet. A második fesztiváltól kezdődően elkezdtek jönni azok az emberek, akik vicceseket mondtak, rajzoltak, énekeltek, és akik közül napjainkban többen is jelen vannak az erdélyi és magyar humorközegben.

– Mit tehet az erdélyi magyar média annak érdekében, hogy a tehetséges emberek ismertek is legyenek?

BéFé: – Egy erdélyi tévé nagyon sokat segítene abban, hogy ezek a humorral foglalkozó autodílerek, közgazdászok, dizájnerek, informatikusok, stb. hamarabb ismertek legyenek. Talán ez az egész folyamat felgyorsul, ha a marosvásárhelyi Erdély TV országos szórású lesz. Remélem, felismerik, hogy jó dolog humoristákkal műsorokat készíteni. Eddig is volt már ilyen irányban kezdeményezés a részükről, hisz a tévé szilveszteri kabaréját velünk vették fel: éjfélkor mi koccintottunk, ami valószínűleg maradandó esztétikai károsodást okozott többszázezer marosvásárhelyi lakosban. Ez van, a csinos énekesnők nem lehetnek ott mindenhol. Az igazi kiugrási lehetőséget a televízió jelenti. Így lett ismert Hofi Géza, Nagy Bandó András, a Markos–Nádas páros és a L’art pour l’art társulat is.

– Ez mind szép és jó, de hogyan szerezhet tudomást a média azokról a fiatalokról, akik a továbbiakban képesek lesznek megnevettetni a közönséget? Vannak egyáltalán vicces emberek erdélyi magyar társadalmunk tagjai között?

BéFé: – Biztos vagyok benne, hogy léteznek olyan erdélyi fiatalok, akik szoktak vicceseket mondani, a társaságuk poénbombának tartja őket, és minden helyzetben van egy találó válaszuk. Ezeket az embereket szeretnénk megismerni, úgy, hogy egy 5 perces, vicces előadással jelentkeznek az április 3-án és 4-én Kolozsváron sorra kerülő hatodik humorfesztiválra. Tudom, nincs olyan, hogy valaki eldöntse, hogy akkor én most humorista akarok lenni, de ez nem is olyan rossz. Véleményem szerint is ez egy álomszakma. Képzeld el, amikor abból élsz, hogy hülyeségeket beszélsz színpadon. Felméri Péter az egyik legjobb példa erre, aki megnyerte a harmadik Humorfesztivált, most pedig abbahagyta az informatikusságot, mert nagyon sok helyen őt akarják látni, többek között az RTL Klub Showder Klub műsorában is. Jó buli, csak el kell kezdeni. Mi sem egyszerűbb ennél. Csak egy levelet kell küldeni nekünk a verseny@humorfeszt.ro címre, hogy tudjuk, létezik az illető, és mi megkeressük. További lehetőség a fődíj pénzösszegén kívül, hogy idén a zsűri elnöke Litkai Gergely lesz, aki a Rádiókabaré szerkesztője, a Comedy central tévécsatorna igazgatója és még vicces is.

– Köztudott, hogy az erdélyi közönség különösen fogékony a humorotokra, a magyarországiak azonban nem mindig értik az általatok előadott poénokat.

TéeSz: – Általában megpróbálunk odafigyelni arra, hogy a magyarországiak is megértsék a vicceinket, viszont egy-két fizikai probléma bármikor becsúszhat. Az egyik budapesti fellépésünk reggel tízkor kezdődött. Ebben az órában én a cipőfűzőmet sem tudom megkötni, nemhogy odafigyeljek a szavakra. Egy iskolástörténetet meséltem, amelyben szegény Tücsök osztálytársam már három darab négyest kapott matekból. Ismét kihívták felelni, és akkor sem tudott semmit. Ezt követően előadtam, hogy hogyan váltott át fokozatosan a Tücsök szomorú arckifejezésből fuldokló sírógörcsbe. A magyarországiak nem értették, hogy egy négyesért miért kell sírni, amikor az náluk szinte a legjobb jegy.

– Elmesélnétek egy klasszikus Szomszédnénis jelenetet?

TéeSz: – Természetesen. Az egyik klasszikus jelenet a székely–magyar fordítás, ami az egyik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban született. Véletlenül meghallgattunk egy előadást, amit egy székely politikus tartott. Béfé nem ért mindent, amit a székelyek mondanak, ő ugyanis nem székely. Mondta, hogy elkelne ilyenkor egy tolmács. Tetszett az ötlet, én pedig megírtam a jelenetet, amihez később Béfé még hozzáírt. Ebben a jelenetben van egy olyan, hogy az embereket tisztelt férfiaknak fordítja a tolmács. Ezt a poént mindenhol nagyon élvezi a közönség, kivéve Székelyföldet. Ott ugyanis természetes. Ilyenkor derül ki, hogy sok poén nem is poén, hanem valós tény. Az egyik részben arról van szó, hogy az iratokat le kell adni. Nagyszüleimnél megfigyeltem, hogy ennyiből mindig tudták, hogy miről van szó. „Az iratokat bé kell adni”, és ezzel el volt mondva minden. Persze ezt a tolmács részletesen elmagyarázza. Majd azt mondja a székely politikus, hogy: „De aztán námizééé!” Ennek a fordítása: Az okirat-hamisítást a törvény bünteti! Talán ez a kedvenc poénom ebből a jelenetből, lehet, hogy azért, mert nagyszüleimnél, ahol felnőttem, félszavakból mindig összetett mondatokat értettek meg. Például, ha nagytatám azt kérdezte, hogy ’heee?’, akkor tudtam, hogy azt jelenti: Nem mondanád meg kérlek, mennyi az idő, vagy, hogy mi az ott a kezedben. Ebből a kettőből valamelyiket.

– Végezetül: hogyan osztjátok meg magatok között a munkát, ki mit csinál?

BéFé: – Ahogy a söröket: fele-fele.

TéeSz: – Én mosogatok, Béfé porszívózik. De néha cserélünk: én porszívózok, ő pedig tévézik.

Az interjú itt megtalálható az eredeti pixelekben is.

8 válasz: “Minden, amit nem mondtunk el a Szomszédnéniről!”

  1. házsé

    bferi2000 (2009.02.18. 10:56:17): keszitettek a szabadsagosok egy nagy interjut velunk, aztan rolad is meseltunk, mert mar lassan nincs mit mondjunk. :)
    házsé (2009.02.18. 10:56:57): szóval akkor kerülök szóba, amikor MINDEN más kifutott már. értem.
    bferi2000 (2009.02.18. 10:57:12): igen igen.
    házsé (2009.02.18. 10:57:18): ez is valami (…) de megúsztam.
    bferi2000 (2009.02.18. 11:01:12): mit?
    házsé (2009.02.18. 11:01:39): féltem, hogy elkezdtetek a cikkben házsézni. de így… így nem ismernek rám, mert szerencsére senki se tudja, hogy horvát zsolt is vagyok, nemcsak házsé.
    bferi2000 (2009.02.18. 11:02:46): sejtettem en, hogy be kellett volna tegyunk egy fotot.

  2. bluesman

    hehe, mik derulnek ki evek utan…
    nem is tudtam, hogy volt egy ilyen elkepzeles amiben az en nevem is elofordult…
    de jo ez igy, ahogy van, csak igy tovabb.
    jokedvcsinalonak bejott a nosztalgiazas :-)

  3. dzsakéta

    shát ez mind jó meg szép, de mikor fogtok KOoolozsváron is fellépni?
    már oda jutottam, hogy jegyet vettem a a magyar színház egyik darabjára, s nálam az ilyen semmi jóra nem enged következtetni
    PS: legalább egy linket valamelyik fellépésről feltehetnétek ide

  4. Zsók

    Jó husszú!

  5. NitRo

    dzsakéta: muszáj mindig minden nem kolozsvárinak azt írnia, hogy Kooooolozsvár? Miért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy Kolozsvár?
    Ja, mert hogy vicces? Hát nem nevettem…
    Különben is, régi poén, és akkor sem volt vicces.

  6. Timo

    “A lány a páros napokon Béfével járt. A páratlanokon a vizsgáira készült. Megkérdezte a közös barátnőnket, hogy jó lesz-e, ha Bluesmannel alapítja meg. Mivel a lány nekem is barátnőm volt, azt mondta, hogy nem. Azóta sem tudom, mivel vette rá Béfét, hogy engem keressen meg az ötletével, de sikerült neki…

    BéFé: – A lányok engem bármire rá tudnak venni…

    TéeSz: – Ezt követően szakítottak.”

    Mindent a humor oltaran. :)

  7. dzsakéta

    NitRo feszültnek tünsz, ajánlanám a kalmopirint

  8. nick

    NitRo tényleg feszültnek tünik, ezért elkerülte el a figyelmét ‘dzsakéta’ legjobb poénja, ami tulajdonképpen a nick választása. Jó a neved dzsakéta! :)