A csatlakozás

Holnap indulunk a Félszigetre. Ez nem is olyan egyszerü dolog, mert előtte haza kell jönni Tusványosról, vagy legalábbis el kell jönni onnan. Nálam az nehezítette a dolgot, hogy a szombat éjszakát átdorbézoltam, egészen vasárnap déli egy óráig, negyed kettőkor pedig indult a vonat Csíkszeredába. Ahogy álltam sorban a jegyért, elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy nem fogom tudni elmondani érthetően, hogy hová megyek. Úgy döntöttem inkább csak úgy felülök a vonatra, és hazablattolok Csíkszeredába. Mielőtt elaludtam volna, volt annyi lélekjelenlétem, hogy kikészítettem az ujjaim közé egy tízlejest a kalauznak arra az esetre, ha neaggyisten nem ébrednék fel. Arra ébredtem, hogy a kalauz próbálja a visszajárót betenni a kezembe. Zsebrevágtam, aludtam tovább.

Fogalmam sincs miről álmodtam, de arra ébredtem, hogy Csíkban áll a vonat, én pedig megijedtem, hogy lekésem a csatlakozást. Az nem volt tiszta, hogy milyen csatlakozásról van szó, egyszerüen csak el akartam érni a csatlakozást. Valószínü a sok utazás teszi, hogy ilyen rémálmaim vannak. Leugrottam a vonatról, azt láttam, hogy Csíkszeredában vagyunk, de addig nem jutottam a gondolatmenetben, hogy én csak eddig kell jöjjek. Rohantam a csatlakozásra. Előreszaladtam néhány vagonnyit, majd visszaültem ugyanarra a vonatra. Indult is, megnyugodtam, hogy semmi gond, és beültem egy srác mellé. Előkészítettem ujabb blattpénzt, merthát ugye itt már más kalauz van. Jött is a régi kalauz, nem ismertem meg, nyújtottam neki a pénzt. Kérdezte meddig megyek, Csíkig – motyogtam. Most hagytuk el Csíkot, válaszolja. Arra gondoltam, biztos kevesli a pénzt, azért szívat, előkerestem még egy egylejest, nyújtottam neki. Elvette, mondta megint, hogy Csíkszeredát elhagytuk, és Csicsó jön. Mondtam magamban, futui, én neked több pénzt nem adok, hiába szívatsz. Mondta Csicsóban szálljak le, és elment. Néztem a tájat, és lassan világossá vált, hogy igazat beszélt a kalauz. A veszteség borongókeserü érzése uralkodott el rajtam. Ekkor a mellettem ülő román srác, aki közben tátott szájjal figyelte az eseményt, megkérdezte, hogy Csíkba megyek? Igennel válaszoltam. És elfelejtettem leszállni? Inkább azt mondta igen, minthogy elmeséljem, hogy váltottam ugyanarra a vonatra. Honnan jövök – jött a következő kérdés. Tusnád, válaszoltam egyre kedvetlenebbül. Ekkor azt kérdi, dolgozok ott? Próbáltam úgy mondani az igent, hogy több kérdése ne legyen, de csak megkérdezte, hogy mit. Ránéztem, annyit mondtam: Taci! Annyira hatésos volt, hogy nemcsak neki nem volt több kérdése, hanem annak a kedves házaspárnak sem, aki végül felvett, és visszavitt Csíkba.

TSz

6 válasz: “A csatlakozás”

  1. Sz-tike

    Kicsi édi, kicsi kómás :)

  2. radiobuhera

    Vagy nó komment, vagy senki nem olvassa. Én könnyesre röhögtem magam, valahogy ismerős valahonnan a helyzet, olyan vuzsádé, mintha seoha nem jártam volna úgy és arra, és eppur si mouve.

  3. lackes

    …bószomeg. :P

  4. Kilroy

    Diana!!!

  5. Melinda

    Hú eléggé jóbuli lehetett:)

  6. hubabuba

    faxa eset…jól esett!!!…már folynak a könnyeim…elképzeltem a helyzetet…faxa lehetett!!!:)))))))))))