Nem tudom hány Humorfesztivált szerveznek meg a konyhában?! Ugyanabban a háromszobás lakásban bérlünk lakást TSz és én – mindketten benn vagyunk Messengeren, ő invisible, én online (én csak akkor invisible, ha éppen kések le egy határidőt), írja, hogy 1 perc múlva próbálunk, mondom jó, de hol: az egyetemen, díszteremben, a színház próbatermében? Nem, a konyhában.
Nem tudom hol szervezik a Félszigetet vagy az Alter-Native Filmfesztivált, lehet azokat a nappaliban.

(ezt a jelenet próbáltuk a konyhában)

Írom a műsorforgatókönyvet,
TSz készíti a karikatúráit,
felhívok minden szép lányt, hogy felvenne egy karikatúrából készült fürdőruhát,
telefon visszacsörög, Bodor Laci szervező mondja, hogy Gálaest után kell menjünk Hajóssal vacsorázni (a humoristák közül eddig Fábryval, Maksával és Gáspárikkal vacsoráztunk – kár, hogy nincs ilyen munkakör, jó lenne ebből megélni),

(Hajós)

utolsó pontosítások a szövegben, látjuk, hogy a fesztivál indításáig még van 7 óra 32 perc,
a rádió rossz időpontot mond be fesztiválkezdésre, felhívom a rádiót, javítanak, a telefonunk kétpercenkét csörögnek (tudsz szerezni jegyet, van még jegy, mennyi a jegy, eszel rendesen? – ez utóbbi anyám),
TSz-hez érkezik egy vírus, hallom, ahogy szirénázik a vírusirtója,
eldöntjük ki megy kellékeket vásárolni, mindketten, bemegyek egy üzletbe, megkérdem, hogy van női fűrdőruha, kérdik milyen méret, mondom, hogy olyan, hogy legyen jó rám, eladó megnéz, mondom neki humorista vagyok, nem hiszi el,

(Jelenet a “Szabadság, egyenlőség, csoki” című estünkből)

Könczy szól, hogy öltözzek tiszta feketébe, mert ő tiszta fehérbe fog, ne üssük egymást,
Felhívjuk a versenyzőket, mikor jönnek, mivel, megmondjuk, hogy hol találkozunk velünk, mikor és, hogy körülbelül mennyit fogunk késni,
hív egy másik rádió (nem az előbbi), hogy szombaton be kell menjen a Havi Agytakarítás nevű műsorunk, na fasza, audiófájlok be, vágóprogram ki, idegösszeroppanás közel
minden zsűritagot elérem, a médiások közül Csintát nem tudom, külföldön van, vasárnapra visszaér a zsűribe,
felhív egy tévé, hogy akkor a mi nevünk Szomszédnéni vagy Szomszédnéni Produkciós Iroda, hogy mi menjen adásba, mondom az utóbbi,
pakolás, kellékek táskába, mindkettőnkben az a hülye érzés, hogy itthon hagyunk valami fontosat (nem hagytunk), indulás a helyszínre, szerencsére taxiban nem olyanokra gondulunk, hogy elzártuk-e a gázt, meg sem engedtük, nem használunk gázt, nem tudunk főzni,

(Fíling, avagy meg kell dolgoznia annak, aki az első sorban ül)

telefon egypercenként csöng, hová hozzák a bannert, hánykor kezdődik, tényleg jön, mikor küldünk sajtóanyagot, hogy benne legyen a hétfői számban, helyszín, mikrofonpróba, 3 óra fesztiválindításig, 82 dolgot csinálunk egyszerre,

( a Humorfeszt 2007 nyertese)

mondja TSz, hogy felhívta őt egy csaj, hogy ma volt egyetemen kilenctől délig, és azon nyavajgott, hogy nagyon fárasztó napja volt – ha ott van az a csaj szerintem megpofozzuk,
megérkeznek az előadó humoristák, versenyzők, nézők, visszaszámlálás
… és indul a kétnapos 4.Erdélyi Humorfesztivál.

Szerintem minden fesztivál így készül. Csak a mienk a konyhában.
(Ennek ellenére a Humorfeszt két napja alatt 1500 néző fordult meg a programokon. Jó ez a konyha.)

Itt el lehet olvasni, hogy mit írt a média a Humorfesztiválról:
IV. Humorfeszt: Ki ússza meg a szopatást – Transindex
Ugródeszka humoristáknak – Krónika
Hajós interjú és Humorfeszt: támad az új nemzedék (cikk) - Maszol.
(Az újságban, rádióban és tévében történő megjelenéseket, nem tudom fellőni – azokat el lehet olvasni papíron, meghallgatni, megnézni.)

Ez volt a kedvenc Humorfesztiválom az eddigi négy közül. A folyamatos teltház, a hangulat, a humorpremierek, karikatúra-bemutatók, stílusparódiák, egy olyan Hetek versenye, amelyik az eddigiek közül a legszínvonalasabb volt (ahol csak komoly, mindenre kiterjedő pontozás segítségével tudtuk eldönteni, hogy melyik három produkció menjen a döntőbe), új stílusú Szomszédnéni előadások és Hajós András, aki entellektüel humorával megosztotta a közönséget.

Jók ezek, örülök, hogy ez a Fesztivál él. És örülök annak, hogy minden kimondott vagy leírt szó tovább erősíti. Legalább ezt a Fesztivált csináljuk meg kurva jól ebben az életben mi Szomszédnéniek, maradjon valami utánunk, mert az százas, hogy a büdös életbe nem fogunk elültetni egy fát.

Béfé::

(Fotók: Kassay Réka – további fotók hamarosan)

Elküldve: 2007. április 24., 4:00 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.