Pár történet, amit hallottam ezen a nyáron közel sem a teljesség igényével.

1.
Egyszer megint egy betzash kluzsán soferrel utaztunk, utazott velünk egy roma úriember, akit a sofer nemes egyszerüséggel “Gáboré szötejádráku” -nak hívott, ismerték már egymást, többször utaztak együtt, ezért. A roma úriember csomagja kb. 8 darab nagy fekete nájlonzsák volt, mi hullákra tippeltünk, de kiderült, hogy műanyag gyümölcsfákat szállít magyarból Hunyadra. Nehéz megérteni a műanyag gyümölcsfa lényegét, nekünk sem sikerült, de igény van rá. Az egyik benzinkútnál félórás szünet volt, ittuk a kávét, amikor beparkol egy mercán, kiszáll a soför, és elkezdi lemosni a szélvédőjét. Nem volt úgy öltözve, mint akié a mercán, inkább látszott egy benzinkutas alkalmazottnak. Ekkor a kluzsán sofer odaszólt a Gáborénak, hogy menjen oda a csávóhoz, és kérje meg, hogy amikor befejezte a mercánt, akkor mossa meg a mikrobuszt is. A roma úriember odament, és megkérte. Ezek után különböző reakciók voltak, a mercános csávó kiabált, a roma úriember szemlesütve kotródott vissza, mi kacagtunk, a sofer nyerített.

2.
Szénáék voltak tengeren, ő mesélte:
Hazafelé Bukarestben állt a vonat másfél órát, mert nem találták az ötös vagont. Voltak utasok akiknek az ötös vagonba szólt a jegyük, de a számozás csak a hatos vagontól kezdődött. Ezek az utasok hívták fel a vasutasok figyelmét a hiányzó vagonra. Bukarestben a “felhívták a figyelmüket” azt jelenti, hogy üvöltöttek és szidták a vasutasokat. A vasutasok, a kalauzok, a mozdonyvezető, mindenki leszállt, és nézelődtek, hogy hová tűnt az ötös vagon. Mindannyian esküdöztek, hogy Constantan még megvolt, hiszen szálltak fel rá utasok. Átsétáltak a többi vágányhoz is, nézelődtek, nem-e keveredett el a sok vonat között az ötös vagonuk, de sehol nem találták. Egyórás cirkusznak adott helyet a Bukaresti pályaudvar, amikor is Széna mellett egy nyugdíjas, tehát már tapasztalt, vasutas megelégelte és leszállt. Pillanatok alatt felmérte a helyzetet, majd odasétált a nyolcas vagonhoz (ami a hatos előtt volt) és megfordította a táblát rajta. Így lett a nyolcas vagonból ötös vagon. Egyetlen kommentje volt az egészhez: Astia ca pingvinii, cauta gheata! (Ezek, mint a pingvinek, keresik a jeget!) Egyórás késésnél tartunk, és csak azért késtek újabb félórát, mert meg kellett még keresni a mozdonyt, amelyik időközben elment megkeresni az ötös vagont.

3.
Egy udvarhelyi nőgyógyászról szól ez az urban legend. Állítólag egyszer bement hozzá egy nő, aki szégyellte expliciten megnevezni beteg testrészét, ezért így fogalmazott: “Baj van a madárkámmal”. Erre az orvos válasza a következő volt: “Maga szerint ami kint csiripel, az mind picsa?”
Köszi a sztorit T. Enikőnek.

A kedvenc nyári sztorim Zsók Leventéhez kapcsolódik, de megígértem neki, hogy nem írom meg, mert a szülei is olvassák a blogunkat. Úgyhogy majd mindenkinek személyesen.
TSz

Elküldve: 2009. augusztus 13., 11:50 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.