Múlt heti indokolt lustaságomat pótlandó beszámolót készítek a múlt hétről:

H:
Miután a cérnagyárig kísérem Jucit, stoppolok Kolozsvárra. Presbiteriánus misszionárius visz Szovátáig, hajszálon múlott, hogy nem tértem meg. Kávézok Vásárhely talán leglepattantabb kávézójában. Amikor az illemhely felől érdeklődök, kapok egy ajtókulcsot és egy lakatkulcsot a következő mondat kíséretében: “Hátul az utcában.” Mindkét kulcsot kell használnom. Este egy monostori lakrészben, Gadánál találkozom PéKával, aki ugyanolyan humorfeszt pólót visel mind én. Állítólag ő egyszer már levetette kimosni.

K:
Erre a napra nemigen emlékszem. Egy ilyen kép beugrik, hogy nekifogok a Kőműves Kelemenes jelenetnek a Bulgakov egyik asztalánál. Ez azért elég súlyos.

Sz:
Rövid partizánplakátolás után fotózás a stúdióban. Bogi fotóz. Van füzetlapja jegyzetekkel, készült. Ilyen próbák elé állít, hogy utánozzuk azt akit a legjobban utálunk, meg tegyünk úgy mintha limuzinból szállnánk ki, gyúródjunk egymásra, nézzünk meglepetten egy ág súlyától beszakadó színháztetőre. Béfé mondja, ő nem tudna meglepődni, ha beszakadna a színház egy ág súlyától. Végül sikerül meggyőzni Bogit, hogy csak simán fotózzon le bennünket. Este Krajczár.

Cs: Arra ébredek, hogy enyhe égettszag van, és nem érzem az ujjaimat: a körmömre égett a gyertya. Átrendezem a szobámat műhellyé, és megrajzolom a Rejtő karakterbibliát, amit délután mikor megmutatok Robinak egy minden addiginál nagyobbat ásít. Állítólag álmos. Insomniamegnyitón Sebesi Karen Attila vesz valami interjút Béfétől. Az insomniások ettől azt hiszik valami fontosak vagyunk, úgyhogy kapunk sört. Közben azon gondolkodunk, hogy szombaton humorest, és kellene valamit csinálni.

P:
Elalszunk. Ez persze minden nap így van, de nem mindennap kell utazzunk vonattal. Stoppal megyünk Nagyváradra Gadával, Béfé később jön . Velünk utazik egy vidéki fiatalember, aki telefonvásárlási ügyben járt a városban, és útközben háromszor kell hánynia. Nem bírja az aszfalt.
Béfének sikerül minden eddiginél legkésőbb elindulnia egy Váradi fellépésre. Hattól volt az előadás és ő háromkor még a transindexnél dekkolt. Nem késik el. Szépségversenyt vezetünk, ilyen még nem volt, de lehet lesz.Tőkés László irodájában öltözünk át. Ő nem volt ott, úgyhogy pszt! Megkérnek a szervezők ne “szívassuk” a lányokat. Igyekszünk. Sikerül hosszú percekig beszélni estélyi ruhákról, miközben fingunk nincs mit lehet mondani egy ruháról.
Hazafele a Koronán komolyabban kezd foglalkoztani a másnapi fellépés. Próbáljuk összeállítani. Kiderül még kell írnunk hozzá. Ok, van idő.

Sz:
Reggel ószeren detektívkalapot, halottkémjelmezt, rendőrnapszemüveget, ilyeneket szerzünk be. Délután próba. Este fellépés. Mindig meglepődöm, amikor látom, hogy jönnek csomóan. Jó érzés. Sikerül baki nélkül előadni a dolgokat. Működnek azok a jelenetek is, amelyeket kissé félve, kísérletképpen raktunk be, mert noha mi nagyon szeretjük őket, annyira abszurdak, vagy nehezen átadható a hangulatuk így színpadról, hogy megtörténhetett volna, hogy egy mukk sem lesz. Nem így történt. Utána Krajcár, ahol Maszek elmondja, hogy milyen kár hogy nem dolgozzuk ki eléggé a jeleneteket, és lehetne sokkal jobb is, meg ilyenek. Igazat adunk neki. Kicsit eldöntjük, hogy következőben jobban kidolgozzuk. A múltkor is eldöntöttük.

V: Előadás utáni másik nap.

TSz

Elküldve: 2006. március 13., 5:52 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.