Tùlvilági történetek
A hétvégét Mezôsámsondon töltöttem, a világ végétôl visszább pár kilóméterrel. Pár kilóméterrel odébb a Pogányvár nevü tanya van, na az a világ vége. Szeretek ide járni, mindig jó kis sztorikat hallok, ezekbôl tallózok.
Megérkeztem a kocsmába, persze hogy ott volt Gyulajancsi. Mesélt a Koszovói verekedésrôl. Ez néhány évvel ezelôtt történt a kocsmában, azóta is emlegetik. Akkora verekedés volt, hogy utána a harmincnégy háromlábu szék közül egynek sem volt meg mind a három lába. A mentô nem gyôzte behordani a városba az embereket. Mindenféle hatóság megérkezett, még a Pro TV is (életükben elôször ezen a vidéken) felmikrofonozva, odamentek a kocsmároshoz, megkérdezték, mi folyik itt, mire a kocsmáros a fejéhez kapott:
– Dulaidoamnie, Mai rau ca in Kosovo!
A ProTV a hirekbe ezt a mondatot bevágta, látta az egész falu, és azóta Koszovói verekedésnek emlegetik.
Akkor történt hogy egy roma gyereknek ùgy összetörték az állkapcsát, hogy az orvosok csak valami drótokkal tudták helyrehozni. Ezek a drótok kìvül voltak, azóta Terminátornak hìvják a srácot.
A ProTV azóta még volt egyszer Mezôsámsondon, nemrég, amikor egy veszett róka megharapott egy disznót az egyik disznófarmon. A disznót levágták és eladták a cigányoknak. Egy hétig a mentô napi négyet-ötöt tért a betegekkel, megìrta a Népujság, volt a ProTV, ìgy aztán elterjedt, hogy a mezôsámsondiak megvesztek. Azóta bármerre mennek a környéken, le kell tagadják, hogy sámsondiak, mert ha nem nagy ìvben elkerülik ôket. Az egyik fôcìm például egy román ùjságban az volt, hogy: Satul fantoma.
Megérkezik Vassjancsi. Hallja, hogy a Koszovói verekedésrôl van szó, és elmeséli azt, amit már lassan 18 éve el szokott mesélni ilyenkor. Nagy alkesz a csávó, és egy alkalommal, még a kommunizmusban, amikor egy jól megtermett rendôr volt a faluban, bandukolt hazafelé a rendôrség elôtt, részegen persze. A rendôr barátságosan intett neki, hogy menjen közelebb. Ahogy testközelbe ért Vassjancsi, a rendôr behùzott neki két nagy istenes pofont, és mondta, hogy most menjen szépen haza. Azóta bármilyen verekedésrôl van szó, Vassjancsi mindig elemlegeti kis büszkeséggel a hangjában:
– Azok voltak a pofak, barátom, azok. Azok aztán pofak voltak. Mit Koszovói verekedés? Azok voltak a pofak.
Hamarosan megérkezik a Balettos. Azért hìvják ìgy, mert erôsen sántìt az egyik lábára. A felesége is csùfolja, egyszer utánakiabált, amikor indult a szekérrel a mezôre, hogy:
– Te sántalábu girbics!!
Azzal a Balettos felkapta az ostort, be a házba, a visìtozás lehallatszott a fodrászatig.
Na mennem kell, még sok ilyen sztori van, csak na. Ha akarjátok majd még mesélek.
TSz
2006. október 2., 7:47 pm
Akarom
2006. október 2., 8:09 pm
Még mesélj ilyen jókat.
Amúgy ezekröl a nevekröl eszembe jutott egy pár gyerekkori becenév, amivel anyum engem idegesített. Ilyen volt a Luburgyina, meg a Ketyó. Nincs semmi jelentésük ezeknek a neveknek, nekem mégis olyan röhelyesek. Lehet csak nekem tünnek annak.
2006. október 3., 8:08 am
én is akarom
2006. október 3., 9:04 am
Oogie
Már hogyne lennének jelentéseik, csak azokat mi nem tudjuk ésszel felfogni. Több friss zöldség a reggeli hidegzuhany után, s talán majd akkor.
TSz
2006. október 3., 1:06 pm
Fúrcsa, eddig is sok zöldséget fogyasztottam és nem segített a jelentések megfejtésében. A két fö eledel ami a hüttömben mindig megtalálható az a murok meg a tej. A tejet a müzlihez, a murkot meg a fütyöléshez eszem. De lehet a jelentésmegfejtésekkel is úgy van mint a fütyöléssel. Ha hiszel benne, hogy a zöldségektöl az egész jobban fog menni, akkor be is teljesül kivánságod.
2006. október 3., 3:26 pm
Bacsa, bocs, de eppen a hozzaszolasodat spam-nek minositettem, veletlenul persze. Ugy van, hogy altalaban ki kell torolni vagy 6-8 spamet, es van ezek kozott par hozzaszolas is, felreklikkeltem, de a valaszom: ok, persze, meg meselek.
Oogie
Egy srac meselte egyszer egy kisebb tarsasagban, hogy a szulei az hitettek el vele, hogyha murkot eszik megno a futyije. Utana megkerdeztem tole, hogy mibol gondolja, hogy a szulei nem mondtak igazat. Ahogyan vorosodott, ugyanolyan gyorsan multak az eselyei a csajoknal akik meg ultek az asztalnal.
TSz
2006. október 3., 9:32 pm
Örkény Istvánnak van egy egyperces novellája, ami arról szól, hogy az ananásznak túl nagy a presztizse. Szerinte az ananásznak nincs jobb íze, mint a töknek . Na azt hiszem a muroknak is túl sok jó tulajdonságot tulajdonítanak.:) Az a baj egy pár ember el is hiszi és túl késön ébred fel.
2006. október 4., 1:38 pm
Pedig remek szojatek volt, szerintem, kihasznalva az ekezethianyt, a szovegedet es a hozzaszolasokat. Ha!
2006. október 5., 10:45 am
Van egy játszótér, ott ahol laktam az egyetemig. Na én is ott nőttem fel együtt az urbanizálódott falusi munkás gyerekeivel. Voltak olyan nevek, hogy : Kopac, Kolbász, Bibika, Cseka, Füles, Csóka, Paki-majom, Brüszli [...] .
Most nemrég találkoztam velük. Ácsok, kőművesek. Melósok.
Demeter Szilárdnak van egy hasonló leírása, mely a vlahicai gyerekkorát ídézi. Esetleg megvan valakinek ez ?
2006. október 5., 10:57 am
Nekem. Az Egérfelügyelő, nem? Csak nyomtatva.
Béfé::
2006. október 7., 12:43 pm
Szerintem eleg unalmasak ezek a tortenetek videkrol, azt hiszem azert erzem igy, mert eddig nagyon sokat szoktam kacagni a tsz viccein, meg sztorijain, es azokhoz kepest ez nem fonyeremeny most. egy kicsit hasonlit azokhoz az unalmas tortenetekhez, amiket az asszonyok szoktak meselni a szulesrol, a ferfiak a katonasagrol es az emberek altalaban az almaikrol..hm-hm, milyen erdekes, meg minden, de rohogni, szoval ugy kacagni nemigen tudtam. Elnezest, hogy megnyilvanultam, Jeno