Tegnap busszal egy barátunk tömbháza mellett utaztunk, és onnan jött az ötlet, hogy milyen lenne, ha meglátogatnánk Gadával. Ennek a barátnak már van felesége, ketten éldegélnek, és egy nap meglátogatnánk. Elsőre úgy tünt, hogy jó ötlet, aztán másodikra már nagyon hüjén hatott. Elképzeltük, hogyan történne, mit szólnának, ha egy nap felhívnánk őket, hogy:

“Szerusztok na, micsináltok? Jól vagytok-e? Gondoltuk átnézünk egyet, haddlám hogyvagytok? Rég voltunk nálatok úgyis.” És akkor felvennék egy inget, Gada is valami szép ruhát, vennénk egy üveg bort, fel a másodikra, és becsengetnénk. Mondanák, hogy a cipőt nem muszály levetni, de mi levetnénk, mindjárt kész a vacsora mondanák. Szabadkoznánk, hogy igazán nem azért jöttünk, nem kellett volna tényleg, ettünk mielőtt eljöttünk. Nem nem, nem úgy van az mondanák, foglaljunk helyet, még sül a hús, egy kávét? Köszönjük, de csak gyengét, mert ma már ittunk. Nem lenne gyenge. A lány a tűzhely körül sürögne forogna, mi a nappaliban üldögélnénk, mert ott terítettek, a srác papucsot keres, mert egyel kevesebb van. Mondanám, hogy nem fázik a lábam, jó meleg van nálatok. Dehogynem, mondaná a srác. Csaj bejönne szabadkozni, hogy még egy kis dolga van a konyhában, de jön mindjárt, majd odaszólna a srácnak, hogy töltsön egy kis pálinkát. Gada kérdezné, segíthet-e valamit. Nem kell, megoldja, üljünk csak nyugodtan, mondaná a lány,körbenéznénk addig a szobában, megakadna a tekintetünk a görögös fotókon, kérdeznénk milyen volt görögben. A lány kicsit meghűlt, de jó volt, mondanák, majd végignéznénk az albumot. Csak ilyen van, mondaná miközben töltené a srác a pálinkát, jó az, válaszolnánk, ebben a drágaságban. Kis beszélgetés alakulna ki, hogy napról napra drágább minden. S a benzin. Hát azt hiszik, az ember lopja a pénzt. Közben kész a kijevi csirke, feleségem nagyon ért ehhez, mondaná a srác. Még egy pohár pálinka? Nem, nem köszönjük. Nekilátnánk az evésnek. Három falat, és négy perc kínos csend után a feleség megkérdezné: “Na sakkor hogy vagytok? Meséljetek valamit!”. Mit meséljünk, kérdeznénk. Munka, iskola, megélhetés. Kiderülne, hogy van egy ismerősük, aki csinált egy bizniszt, és milyen jól megy neki. Hát igen. Valami előadás? Igen, lesz – mondanám – két hét múlva. Valami új? Igen, új – mondanám. Közben meccs kezdődne a tévében, be kellene kapcsolni. Csendben néznénk. Melyikek a mieink? – kérdezném. Egyik sem, mondanák, majd kis ízelítőt kapnánk a témából. Későre jár, kellene menjünk. Maradjatok még, ne siessetek – mondanák. Jó. S valami gyerek? – kérdezném. Kicsit kacagnánk. Egyszer a férjem kapjon fizetésemelést – mondaná a lány. Nemigen láttunk kint – mondanám. Hát nem, már nemigen járunk ki – válaszolnák. Mostmár tényleg kell menjünk. Hát jó na, ha siettek. Nem sietünk, csak már késő van. Hát köszönjük, hogy eljöttetek. Mi köszönjük a vendéglátást, igazán nem kellett volna. Dehogynem, gyertek máskor is. Nem nem, most rajtatok a sor, ti kell gyertek hozzánk, szívesen látunk. Köszönjük, majd elmegyünk.Aludjatok jól. Ti is, sziasztok, a kapcsoló ott van oldalt. Megvan, sziasztok. Jóéjt!

Hát igen, tényleg hüjén hatna.

TSz

Elküldve: 2007. október 7., 5:32 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.