Ma éjjel álmomban egyszercsak elém állt egy ember, akit ismertem álmomban, de amúgy nem, és elkezdett velem beszélgetni. Nekem nagyon nem volt kedvem beszélgetni vele, de azért meghallgattam a történetét. Amikor befejezte, akkor elkezdett egy másikat. Kicsit bosszús voltam, hogy azt is meg kell hallgassam, és ekkor felébredtem. Megállapítottam, hogy az egész csak álom volt, megnyugodtam, hogy mégsem hagytam csak úgy faképnél, de nem hagyott nyugodni a dolog. Álom, nem álom, mégsem illik a történet közepén otthagyni valakit. Visszaaludtam hát. Ugyanazt álmodtam, a srác pedig ugyanott folytatta. Illedelmesen végighallgattam, majd néhány búcsúzó formula után felébredtem. Sokkal jobban éreztem magam.

Hogy a bejegyzés címének is legyen értelme, nesztek:

TSz

Elküldve: 2009. május 20., 8:28 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.