Otthon
Hétfőn összeköltözöm Laurával. Harmadszor is.
Pénteken megnéztünk egy helyet, és több általunk támasztott elitista-luxus-glamour feltételnek is megfelelt. Például olyanoknak, hogy ne legyenek csótányok. Laura szeretne állatokat a közeljövőben, de nem olyanokat, amelyeknek kitinpáncéljuk van.

Harc
Az erdélyi magyar kultúrkörben meglehetősen fekete-fehéren jelenik meg a nő fogalma. Egyrészt ott az önfeláldozó anya és feleség, másrészt pedig a transzközép picsa.
Újabban olyanvalaki, akinek a jogaiért harcolnak.
Megkérdeztem pár csajt, nem szeretnének református papok lenni.

Love
Szeretem Laurát.
Nem tudom, hogyan történt, de az elmúlt 4 évben valahogy függő lettem tőle.
Laurával szoktam vitázni. Mindig ő nyer. Azaz csak én hívom vitának, ő veszekedésnek hívja. Mikor haragszik rám, akkor azt mondja, hogy: persze, én csak úgy tekintek rá, mint egy habitualizált objektumra. Nem tudom mi ez, de sejtem, hogy rossz.
Laura az, aki mellettem van, ha valami gond van. És szerencsére bőven van dolga, mert én szinte konstansul kiprovokálom a balhét. Az álma: egy hét, amikor semmi nem történik.
Mondtam neki, hogy egyszer elköltözünk egy olyan helyre, ahol nincs társadalmi, kulturális, közéleti élet, és ott boldogan élünk: de a csaj nem akar jönni Zilahra. 
Csók.

Béfé::

Elküldve: 2006. február 4., 11:20 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.