Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Mindenki sejti, hogy hétfő van megint.

Ezzel a szöveggel locsoltam.
Ez jó, mert soha nem veszti el aktualitását. Egyszer kellett átírni, amikor véletlenül elnéztünk valamit Bálinttal, és Karácsony másodnapján mentünk locsolni. Még pirostojás is akadt, de hogy honnan? Akkor a verset így írtuk át: Karácsony másodnapján régi szokás szerint…
Otthon csak hajlakk akadt olyan méretben, ami befért a zakóm zsebébe, de nemigen vették észre a lányok. Talán eddig már észrevették. Például sokkal hamarabb reagáltak a trükkre, amikor egyik évben ecetes üvegecske akadt olyan méretben, hogy befért a zakóm zsebébe.
De lagalább kipihentem magam a humorfesztes hajsza után. Nálam a pihentség fokát szóvicceim borzalmasságában lehet mérni. Ha egyáltalán megjelenik beszédemben a szóvicc, az már pihentségre utal. Tegnap például egy kiadós délutáni alvás után azt mondtam:
– Figyeljük meg az almát, amit fogyasztunk, ha azt látjuk hogy egy apró lyukon bozontos szőrzet türemkedik ki, akkor valószínü, hogy az almánkban szőrnyű van.
Valami borzalom. De ennek még úgy ahogy van értelme, de amit ma reggel sikerült produkálni, az meggyőzött, hogy gyorsan neki kell fogjak valaminek lefárasztani magam, így nem mehet tovább. Íme a gyilkos ma reggeli mondtam:
- Ha a természetben sétálva zúzódás áldozata vagyunk, valószínüleg egy zuzmóval van dolgunk. Meg kell tudni különböztetni a zuzmókat az ártatlan móktól. De a legjobb, ha nem mókuskodunk.
Holnap szerencsére utazunk Pestre, hétfőtől pedig éjjelnappali makettkészítésben veszek részt.
Valaki még vesz részt? Tudok neki részt venni. Beindulna legalább a résztvétel. Nem muszály egy egészet venni, vehetsz részmetszetet is. Ha valaki a részét természetes anyagból kéri, annak tudok szerezni fűrészt.
Na jó, befejeztem, bocs.

TSz

Elküldve: 2006. április 19., 12:26 pm-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.