Turné. Nagybánya. Megtudom, hogy tornateremben lép fel a humortársulatunk, mert az a legnagyobb terem. Fura érzés úgy belépni egy tornaterembe, hogy nincs nálam orvosi igazolás a tantárgyból való felmentéssel. Öltöző. Elcsodálkozom a fiúk öltözködési tartozékain, amelyeket az öltözőben hagytak. Megtudom a takarítónőtől, hogy az a női öltöző. Okos Zsolt behangosit (Párbeszéd vele: -Hogy hívnak? -Okos. – Ugye, basztatsz?). Előadás. Majdnem kettővágunk egy lányt a fűrésszel. De Szatmárhoz hasonlóan itt sem sikerült:

Mivel nem sikerült kettővágni a lányt, a teremben többen nevetni kezdtek rajtunk. Pedig szerintem nekik se sikerült volna. És még egy tévés operatőrt is hívtak, hogy megörökítse a büncselekményt:

Aztán bemásztam a közönség közé, hogy kicsit megfenyegessem őket, hogy azért nem szép dolog kinevetni minket, mert mégsem tudtuk kettővágni azt a lány:

Ez van, gyilkosságban nem vagyunk otthon.

És utoljára hagytam egy közelképet a finomvegyes közönségből. Az alábbi képen megfigyelhető három lány: először előadás előtt, utána előadás után. 1 óra alatt még nem láttam senkit ennyit öregedni:

Béfé::

CSÜTÖRTÖKÖN következik: ZiLaH
2007, március 22, 14:00 – Wesselényi Miklós Gimnázium, díszterem

Elküldve: 2007. március 22., 12:35 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.