Van egy unokaöcsém, Gellinek hívják, harmadik osztályos. Elöljáróban annyit róla, hogy tavaly nyáron öt percre a laptopom közelébe engedtem, és azóta sem tudtam megdönteni a rekordját a Pinball-on meg a Minesweeperen. Mindenki nagyon szereti, soha egy ujjal nem bántotta senki őt sem, és a nővérét, Anitát sem.
Az édesanyja mesélte, hogy amikor még óvodás volt, az óvodában anyák napi rendezvényt tartottak.Az esemény jellegéből adódóan többnyire óvodások meg anyák vettek részt , meg az óvónő, aki sorban kérdezte az ovisokat, hogy mondjanak pár szót az édesanyjukról. A legelső gyerek nagy gondban volt, csűrtecsavarta a választ, mire végül kibökte: Anya mos. A többi gyerek ekkor fellélegzett, és utána minden gyerek ezt válaszolta: Anya mos. Úgy az ötödik gyerek után került egy kreatívabb, ő megtoldta azzal, hogy: Anya mos és főz. Hamarosan Gellire került a sor, kreatív gyerek nagyon, nem hagyhatta annyiban, gondolta megtoldja még valamivel, valami viccessel. Ezt válaszolta az összes szülő meg az óvónő előtt: Anya mos, főz, és ver. Döbbent csend volt, az édesanyja tekintete találkozott az óvónő tekintetével. Hang nem jött ki a száján, csak intette, hogy nem igaz. Alig várta véget érjen az esemény, majd amikor kijutottak, annyit mondott Gellinek: Kisfiam, ez anyukának nem esett jól.
Éljenek az anyukák!

TSz

Elküldve: 2009. május 3., 10:30 am-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.